Még hogy az édes bűnözés boldogít!Épp az előbb csináltam magamnak csokistejberizst,ami nem elég hogy tele van kalóriával,de még csak meg se ettem.A kukában landolt a drága,pedig!!! szakácskönyvből csináltam,de a rizs ropogott,keserű volt az útóíze és nem volt elég édes.Szóval ismét bebizonyosodott,hogy a nassolás nem nekem való,meg a főzés se annyira.

Ha már itt tartunk,akkor miért is vetemedik egy magamfajta krónikus diétázó egy csupacsoki szénhidrátbombára?Ismételten takarózhatnék a sok millió törölközővel,amit szeptember óta összehajtogattam,de más mentségem is van az előre kitervelt nassolásra.

Senkit sem szeretnék a szexuális frusztrációmmal traktálni,de ahogy BerentzAnna barátnőm mondaná,"ha lúd,legyen kövér,és én egy lúd vagyok",és ha már ez az én blogom,akkor szóljon rólam,szóval őszintén szólva a szerelmi életem egy sivataghoz tudnám hasonlítani.

Én,az eltévedt utazó,csak megyek és megyek,az oázist keresve,olykor szembe jön egy teve,-nagy nyálas görög teve-,de amúgy csak homokrengeteg vesz körül,sehol egy árnyékos lejtő,ahol megpihenhetnék,vagy valami éltető forrás,ami oltaná a szomjamat.Néha belebotlok egy titokzatos idegenbe,aki azt állítja,hogy ismeri az utat a paradicsomba,de végül kiderül,hogy csak agyamra ment a napsütés,és mindez egy délibáb volt csupán.

Valahogy otthon jobban ment a "kincskeresés",bár a budapesti sivataghoz bejáratott térképem van,meg lelkes útitársaim,akik feledtetik a hosszú út fáradalmait.Most bezzeg visszasírom a régi sivatagomat a bátor lovas huszárokkal,akik kértek,sőt könyörögtek,hogy pattanjak fel a nyergükbe,hogy tovalovagoljunk.Most meg cseverészhetek a nagy nyelvű nyálas tevékkel,és még csak tevéül sem tudok,de reméljük tevegelni még igen!

Ezzel a bejegyzéssel valószínűleg VIP jegyet váltottam a pokolba,pedig nem vagyok beszívva,de a csoki,amit megettem a főzőcske közbe,kicsit túlpörgetett,azt hiszem ezt hívják úgy,hogy CHOKOrgazmus!