Tegnap nem várt fordulatok kavarták fel az állóvizet,megkaptam az állást a bankett teremben,ami egyértelműen arra enged következtetni,hogy MrAnaniadis még nem állt át a sötét oldalra.Tehát vége a mosodai félműSUCKnak!

Rendszerint úgy érzem magam,mint valami reality showban,csak ennek nem az a címe,hogy NextTopmodell.Ha már itt tartunk,akkor elég filmesen élem meg a dolgot,bár néha kissé vontatott a forgatókönyv,remélhetőleg januártól felpörögnek az események!

Azt szokták mondani,hogy mindent a maga idejében,de én rémesen türelmetlen vagyok.A várakozás sosem volt az erősségem,na de egy hibám se lehet?!? :P

Ismerek olyanokat,akik a múltban élnek,és mindig azt mondják,hogy "emlékszel akkor még milyen jó volt!Bezzeg most!" Hát nem tudom,de arra tisztán emlékszem,hogy ugyanezt mondták akkor is.

Élj a mának!Ez meg olyan kamu duma,nem?Mármint sosem volt gondom a jelenemmel,meg persze,meg kell élni a pillanatot,de az ember tervezget,ez normális!Mélyen legbelül talán mindenki szentimentalista,és hajlamos elragadtatni magát,ami nem baj,másképp hogyan élnénk túl a sokszor kiábrándító valóságot?

Az élet olyan,mint egy nagy és véget nem érő álarcosbál,ahhoz,hogy jól sikerüljön a buli,az embernek kötelező elrejtenie az iagzi arcát vagy a régi sebeit.

De ahogy minden függöny legördül egyszer,úgy az életünk is tovaszáll,és mikor számot kell adnunk saját magunknak,hogy kik is vagyunk,mivé is lettünk,akkor felmerülhet a kérdés,hogy pontosan melyek voltak azok a pillanatok,amikor tényleg őszinték voltunk?Őszinték a világhoz,őszinték saját magunkhoz...

Sokszor,ha körül nézek,csak magamat látom.És nem azért,mert szuper egoista vagyok,hanem mert a legtöbb dolgot EGYEDÜL élem meg,mert így akarom.Vannak olyan gondolatok,érzések,amiket nem osztunk meg másokkal,amik csak a mieink,amiket nem lehet elmagyarázni vagy körülírni,csak úgy vannak és kész.

Ha globálisan nézünk a társadalomra,és elemelkedünk az egyéntől,mondhatni kiábrándító a helyzet.Legtöbben a saját határaik fogságában élnek,és köszönik szépen,nagyon jól érzik magukat.

Én nem akarok így élni és folytonos strucc politikát folytatni egy kicsinyes világgal szemben.Világ...Van erre a szóra valami jó opcionális meghatározás?Szokták mondani,hogy "más világban él".Szerintem mindenkinek más világban kéne élnie,a saját világában,egy olyan világban,ami róla szól.Természetesen nem azt mondom,hogy veszítsük el minden szociális érzékenységünket,csak dobjuk le magunkról azt az elnyűtt szürke fátyolt,és legyünk a saját hétköznapjaink hősei.

Azt kell,hogy mondjam,hogy nagyon mennek nekem ezek a lelkesítő bejegyzések,szóval lehet,hogy alakítok valami szektát és elkezdem tanítani ezt a lelkiállapotot.Viccet félretéve,a közelmúltban kapott építő kritikák szerint,nem fordítok túl sok figyelmet a világszemléletem kifejtésére,ergo a blogom egy női magazin internetes portáljára emlékeztet,ami szerény véleményem szerint nem feltétlen gond,de ha már igény van rá,akkor miért ne engedjek (néha) betekintést a falak mögé...