A mai nap a "dolce vita" jegyében telt.Tudom kissé felelőtlenül hangzik annak fényében,hogy csöves munkanélküli lettem egy polgár háborúval fenyegetett országban,de szombat lévén kár is lenne bárminemű próbálkozás a jelenemet súlytó problémák megoldására.

A mediterrán országok egyik magával ragadó szépsége,hogy az ember megtanul lazítani.A kezdetekben még értetlenül figyeli a délutáni sziesztát,és vasárnaponként dühösen koslat a fővárosban,hogy találjon egy nyitva lévő élelmiszerboltot.Majd idővel átveszi a komótos ritmust,és kellemes kávéját szürcsölgetve nem győzködi tovább magát puritán bűntudatával szemben,hogy "mert megérdemlem",hanem egyszerűen elfogadja,hogy az élvezetek átélése fontos részét képezi életének,sőt,tovább megyek,alanyi jogon jár neki.

Szóval átmentem Robertóhoz és az ötcsillagos panorámájú balkonijának ölelésében végig frappéztam a délutánt,miközben a jótékonyhatású görög napfény átjárta a testemet.Ciprusi barátom fecsegését hallgatva ráébredtem,hogy egy ilyen csodálatos napot nem árnyékolhatnak be vészjósló megérzéseim,így gondolataimat pozitív mederbe tereltem.Bárhogy is alakul mykonosi munkavállalásom szappanoperákat megszégyenítő kálváriája,nem fogok rögtön haza rohanni.Eddig sem volt egyszerű,ezután miért lenne az?Hiszen voltam már mosónő,kezdő pincérnőcske,egy frigid PR igazgatónő céltáblája,egy édes hármas derékszöge,most miért ne lehetnék,csak úgy Verka,aki átengedi magát,eme gyönyörű ország magávalragadó hangulatának?

Öncélú tivornyázásom folytatása képp,este elmentem egy penthouse partyra,amit Roberto szülinapjának tiszteletére rendeztek.Férfi szemmel fókuszálva,a penthouse bulik nagy előnye,hogy a magaslati levegő bódítólag hat és az erős szél 10 lányból minimum 6ról lefújja a bugyit.Valószínűleg erre a tényre alapozva talált meg minden idíóta,de én felmentve magam a kommunikáció ezen válfaja alól,inkább a Robertótól kölcsönkért XXLes széldzsekiben,csendes megfigyelőként követtem az eseményeket.

A görög lányok férfi társaságban mondhatni iritálólag hatnak,valami kellemetlen égő és viszkető bőrkiütéshez tudnám őket hasonlítani,mint egy felbőszült asszonykórus,fiatal kiadásban.Heves gesztikulálásuknál,már csak a fülsüketítő visítozásuk idegesítőbb.A kedvencem,amikor negédes mosollyal vicsorogva,kérdezgetnek,hogy honnan jöttem és ki vagyok,miközben idegesen védik anyjuk által rájuk hagyott territóriumukat.

Tehát bátran kimerem jelenteni,hogy az est fénypontja az extra csokis szülinapi torta volt,ami minden nő legádászabb elensége,de már egy kis szelet is felért egy agyban előidézett orgazmussal.Annyira finom volt,hogy még a kalóriák miatti bűntudatomat is megsemmisítette.Méltó befejezés képp,csöndben magamévá tettem ezt a piskótába öntött aranyat,majd a maradék szeleteket majszoló görög lányok legnagyobb bánatára,búcsút intettem.