Talán rajtam kívül már mindenki kidobta a 2010es naptárát, gondosan felírta az újévi fogadalmait, kiheverte a szilveszteri alkoholizálást és újult erővel lépett át, eme csodás év szerpentinnel díszített kapuin.

Én, még valahol karácsony előtt megrekedtem. Olyannyira, hogy a Mikulásnak is elfelejtettem írni.. Mintha a múlt által bebiztosított, jelen nevű kötélen egyensúlyoznék a távoli jövő felé.

Mindig is gondban voltam az újévi fogadalmakkal, meg úgy általában a fogadalmakkal. Egyrészt nem szeretem magam korlátok közé szorítani, másrészt, nem kell ahhoz új évet írni, hogy legyenek ambícióim.

Felelőtlen ígéreteket már rég nem teszek, maximum csak viccből. Tehát a "leszokom a dohányzásról" és a "soha többé nem iszom" közhelyek, idén sem kerülnek fel a listára.

"Leszámolok a démonaimmal!", örökérvényű projekt, habár az elsöprő siker továbbra is várat magára.

"Csak normális pasikkal állok szóba!", azt hiszem az önámításból már kinőttem.

"Találok új hobbit a fogyókúra helyett!", megint csak vakvágány.

Szóval megfogadom, hogy nem fogadok meg semmit. Lesz, ami lesz! Így legalább nem gabalyodom jobban bele a teljesítetlen vagy a teljesíthetetlen fogadkozások béklyójába.