Egy erkélyes lakásban ülök,ami a tengerre néz.Gyönyörűen süt a nap,és kellemes az idő.Egy kényelmes fotelben heverészve pötyögöm a fancy kis fehér laptopomba a világmegváltó gondolataimat,abban reménykedve,hogy egyszer majd tananyag leszek irodalom órán.

A habos tejeskávém nagy színes bögréből iszom,és azt kívánom,bárcsak sose ürülne ki.Néha felpillantok a monitorról,és a hullámzó tengert nézve belefeledkezem a messzességbe.

Eszembe jut,hogy fölhajtom a toppom alját,mert milyen jól fog mutatni a bronzos bőrőm az új kék rucimba,amit az esti bulira vettem.Erről jut eszembe,még ki kell találnom,hogy milyen kiegészítőket vegyek fel hozzá,lehet,hogy rá kéne csörögnöm a csajokra,hogy shoppingoljunk kicsit.Mondjuk,ha végiggondolom,akkor a fekete karperec,amit a legutóbbi aukción szereztem,éppen illik a cipőmhöz.Igen,ez így remek lesz!

Rágyújtok egy cigire,és beleszívok egyet,aztán újra a klaviatúra felé hajolok,hogy folytassam az előbbi gondolatmenetem.Éppen annál a résznél tart a story,amikor a hősnő válaszút elé kerül,pedig már azt hitte,hogy mindent a kezében tart,de hirtelen hiba csúszott a számításaiba,és most önmarcangoló gondolatokkal kínozza magát.

Jót mosolygok a belső monológon,amit az általam kreált szereplő szájába adok,amikor a tekintetem a monitor jobb alsó sarkában lévő órára téved,és mint egy hidegzuhany ébreszt fel elképzelt világomból.Fölkelek a napfényes fotelemből,és bemegyek a zajos belvárosi lakásba,fölveszem a pulcsim,mert kint hűvös van,gyorsan lekapcsolom a számítógépet,mielőtt még elkésnék,egy utolsó pillantás a tükörbe,aztán már rohanok is a mosodába...