Nyugodtan szóljatok rám,ha már unalmas vagyok,de a DrLove-os bejegyzés óta kaptam pár levelet,ami a téma folytatására kényszerít.

Sokan azt olvastátok ki a sorok közül,hogy egyedül érzem magam,és szeretnék egy pasit.Volt aki arról írt,hogy ne keverjem össze a magányt az egyedülléttel,mivel az előbbi valaminek a hiánya,utóbbi pedig a szabadság...

A témáról csak írni akartam,gondolatokat,meg kérédéseket ébreszteni bennetek,ergo nem állt szándékomban egyik oldal felé sem húzni,viszont úgy tűnik ez nem jött össze.

Nem érzem úgy,hogy magányos lennék,persze ha a nagy szerelem kopogtatna az ajtómon,akkor nem csavarnék rá még egyet a zárra,de szerintem ez érthető.Viszont kapcsolat nélkül sem gondolom kevesebbnek az életem,a szabadság nagyon szórakoztató tud lenni.

Most megint úgy tűnhet,hogy amellett kampányolok,hogy én vagyok a világ legjobb szinglije,de ami igaz,az igaz:)

Egy nyughatatlan típusú lány,nehezen találja meg a másik felét.Aki képes hosszú távon lekötni az érdeklődését,azzal záros határidőn belül kinyírják egymást,aki viszont elfogadja és szereti őt,feltétel nélkül,azt meg gyorsan megunja.Félreértés ne essék,nem azért,mert nem szereti az utóbb említett fiút,hanem,mert az ilyen jellegű kapcsolatokba belefullad.Ennek oka lehet,hogy még túl fiatal,még túl kíváncsi vagy csak tök hülye,mindegy,a lényeg ugyanaz marad.

Felmerül a kérédés,hogy esetleg az egész kapcsolatosdi,nem is magáról a szerelemről szól,hanem egy értelmetlen hatalmi harcról a felek között.Hogy értem ezt?Amikor egy olyan emberrel találkozol,akit nem tudsz behódolásra kényszeríteni,akkor az már képes annyira bosszantóvá válni,hogy hajlamosak vagyunk ezt az érzést szerelemnek nevezni.Vigyázat!!!Ez egy veszélyes játék,könnyű elveszni a szerepekben,és a saját csapdánkba esni.Arról már nem is beszélve,hogy rengeted energiát emészt fel,ami előbb vagy utóbb kiábrándultsághoz és negatív attitűdhöz vezet.

Ismételten sikerült magamra terelni a gyanút,hogy egyszer már megégettem magam,de hát ki nem!?Az ember általában bonyolultan átlátszó,így nem nehéz olvasni a sorok között.

A nap kérédse tehát az,hogy kit akarunk becsapni?A válaszom pedig,hogy mindenkit,de legfőképp magunkat...

A bejegyzés trackback címe:

https://veronikathens.blog.hu/api/trackback/id/tr41450045

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

JolieJulie 2009.10.15. 00:17:59

Nekem személy szerint lejött,h csak elmélkedsz nem pedig magadról beszélsz.
Persze,ha írunk vagy elmélkedünk egy
témáról,nyilván közünk van hozzá-megéltük az életben ilyen olyan formában. De ha így is van,
nekem semmiképp sem az jött le, h TE lennél magányos vagy egyedül.
Örök romantikus létemre még annyit mondok,h lehetséges,h egy kapcsolat a hatalmi harcról szóljon és a szerelem a "bosszantó érzésből" fakadjon ki, de sztem egy ilyen kapcsolat semmiképp sem lehet hosszútávú és nem is igazi.
Legalábbis nem szeretném azt hinni,h egy igazi szerelmi kapcsolat ilyen...mert akkor nem is akarok szerelmes lenni,pedig már itt az ideje..

Vanni Ferrari 2009.10.15. 22:17:40

@JolieJulie: Nem ilyen!!!Ne aggódj,a Te szerelmed csodás lesz és édes,mint vmi omlós karácsonyi sütemény!
Csak vigyázz vele,mert ha túl sokat eszel egyszerre belőle,akkor megfájdul a hasad;)

JolieJulie 2009.10.15. 22:21:47

@Vanni Ferrari: :D
Megfogadom tanácsod és szépen lassan kóstolgatom...falatkánként(ha van ilyen szó...)
süti beállítások módosítása