Nyugodtan szóljatok rám,ha már unalmas vagyok,de a DrLove-os bejegyzés óta kaptam pár levelet,ami a téma folytatására kényszerít.

Sokan azt olvastátok ki a sorok közül,hogy egyedül érzem magam,és szeretnék egy pasit.Volt aki arról írt,hogy ne keverjem össze a magányt az egyedülléttel,mivel az előbbi valaminek a hiánya,utóbbi pedig a szabadság...

A témáról csak írni akartam,gondolatokat,meg kérédéseket ébreszteni bennetek,ergo nem állt szándékomban egyik oldal felé sem húzni,viszont úgy tűnik ez nem jött össze.

Nem érzem úgy,hogy magányos lennék,persze ha a nagy szerelem kopogtatna az ajtómon,akkor nem csavarnék rá még egyet a zárra,de szerintem ez érthető.Viszont kapcsolat nélkül sem gondolom kevesebbnek az életem,a szabadság nagyon szórakoztató tud lenni.

Most megint úgy tűnhet,hogy amellett kampányolok,hogy én vagyok a világ legjobb szinglije,de ami igaz,az igaz:)

Egy nyughatatlan típusú lány,nehezen találja meg a másik felét.Aki képes hosszú távon lekötni az érdeklődését,azzal záros határidőn belül kinyírják egymást,aki viszont elfogadja és szereti őt,feltétel nélkül,azt meg gyorsan megunja.Félreértés ne essék,nem azért,mert nem szereti az utóbb említett fiút,hanem,mert az ilyen jellegű kapcsolatokba belefullad.Ennek oka lehet,hogy még túl fiatal,még túl kíváncsi vagy csak tök hülye,mindegy,a lényeg ugyanaz marad.

Felmerül a kérédés,hogy esetleg az egész kapcsolatosdi,nem is magáról a szerelemről szól,hanem egy értelmetlen hatalmi harcról a felek között.Hogy értem ezt?Amikor egy olyan emberrel találkozol,akit nem tudsz behódolásra kényszeríteni,akkor az már képes annyira bosszantóvá válni,hogy hajlamosak vagyunk ezt az érzést szerelemnek nevezni.Vigyázat!!!Ez egy veszélyes játék,könnyű elveszni a szerepekben,és a saját csapdánkba esni.Arról már nem is beszélve,hogy rengeted energiát emészt fel,ami előbb vagy utóbb kiábrándultsághoz és negatív attitűdhöz vezet.

Ismételten sikerült magamra terelni a gyanút,hogy egyszer már megégettem magam,de hát ki nem!?Az ember általában bonyolultan átlátszó,így nem nehéz olvasni a sorok között.

A nap kérédse tehát az,hogy kit akarunk becsapni?A válaszom pedig,hogy mindenkit,de legfőképp magunkat...