A rohanó hétköznapokon vágyakozva gondolunk az édes semmittevés ágyban maradós,romantikus filmnézős,csoki fagyi majszolós mámorító izére,aztán,amikor elérhető közelségbe kerül,képesek vagyunk gyorsan megcsömörleni.

Valami ilyesmi történt velem is az elmúlt két napban,mivel a szabadságomat pizsamában és vastag zokniban fetrengtem végig.Na jó,egyszer lementem a boltba,akkor is csak jégkrémért és némi csokis kekszért:)

Pontosan 8 db romantikus komédiát néztem végig,és azon kaptam magam,hogy menthetetlenül szentimentális lettem...So ne lepődjön meg senki,ha holnap munkába menet elsírom magam egy szerelmespár láttán:P

Viccet félretéve,biztos,hogy a nők 85%-a ettől a hollywoodi rózsaszín ködfelhőtől ilyen hülye,és hiszi,hogy a tuskó pasija,aki agyba-főbe csalja,majd hirtelen rájön,hogy mennyire szereti,és,hogy milyen barom volt eddig,majd virágcsokrokkal és romantikus üzenetekkel ostromolva hódítja meg újra a szívét.Ja,ja...csak győzzétek kivárni lányok!!!

Csomószor gondolkoztam azon,hogy mi lehet a 'The end' után,mármint azt sosem mutatják,hogy 5évvel később,vagy 2gyerek után 20kg plusszal,vagy ilyenek.Mivel ha innen közelítjük meg a dolgokat,akkor bárki tud,hasonlóan mesébeillő lovestoryt az életéből,ami kicsit felturbózva elmenne egy Ashton Kutcheres tündérmesébe is.

Amikor elkezdtem az egyetemet,második héten összetalálkoztam egy sráccal a büfében,aki nagyon tetszett.Oké,nem volt egy FreddiePrinzeJr,de én se vagyok JessicaAlba,szóval mindegy,a lényeg,hogy 2nap alatt bevízionáltam magamnak,hogy Ő az én nagy szerelmem,és majd minden olyan lesz,mint a TVben.Jól is alakultak a dolgok,mivel volt pár közös óránk,és sokszor hátranézett rám,meg a nagy tömegben a folyosón is mindig elkaptuk egymás tekintetét.Tehát a gazdasági matematika órai anyaga,nálam abból állt,hogy MrAngyalarccal tervezgettem a közös jövőt.

Aztán az egyik főiskolás buliba összefutottunk,és azt gondoltam,hogy most jött el a mi időnk,itt a remek alkalom sorsunk beteljesítésére,majd amikor már elég bátorra és szépre ittam magam,hogy megszólítsam,szomorúan kellett tudomásul vennem,hogy öt perce egy másik csaj szájában van a feje.Tehát,rövid és viharos szerelmünk itt véget is ért.

Azért kárpótolt az élet,mivel a legutóbbi vizsgámon,pont mellém ült,és mint valami kisiskolás béna stréber 5percenként agonizált azon,hogy nem tud semmit,és reméli én felkészültebb vagyok,mert ő nem bukhat meg.Pfhhhh!!!!

Persze ezenkívül,volt még rengeteg "NAGY" szerelmem,akik pont arra voltak jók,hogy pár napra felvillanyozzanak,és előhozzák,azt az édes kis csillogást a szememben,ami még a legtökéletesebb sminknél is hatásosabb tud lenni.

Egy szó,mint száz..köszönöm a sok általam kreált szuperpasimank a röpke boldog perceket,és az amerikai filmiparnak a reményt,hogy van mesébe illő szerelem...