Az elveszett Atlantisz

 2010.01.25. 05:15

Mostanában igen különös órákban tör rám az ihlet,szóval lassan bevett szokás,hogy hajnali öt óra tájt stikában cigizek a konyhában,mert az erkélyen nagyon hideg van és kávésbögrével a kezemben pötyögök a laptopon.

Érdekes folyamatokon megyek keresztül..Azt hiszem,hogy már nem akarok szívszaggató drámák kőszívű hősnője lenni,aki egész életében egy megrögzött ideát hajszol.Persze a dráma kell,főleg egy ilyen magányos hős típusnak,mint én,de úgy érzem kezdek rájönni,hogy az élet gyártott problémák nélkül is szép.

Anya egyszer azt mondta,hogy én egy eltévedt szűz vagyok,és ezzel nem a szexuális tapasztalatimra,hanem a horoszkópomra utalt.Mert habár rendszerető vagyok,azért a rendetlenség sem zavar,és konzervatívnak sem mondanám magam,ahogy a zárkózott jelző is igen távol áll tőlem,szóval annak a bizonyos szűznek épp egy görbe estéje lehetett a fogantatásomkor.

Sokszor elgondolkozom azon,hogy még mennyi mindent tartogat az élet,hiszen még olyan sok van hátra,és talán ez az egy év az,ami a helyes irányba terel.Régóta ismerkedem a magánnyal,félreértés ne essék,most nem a szerelmi cécó körüli eddig meghatározatlan problémáimra célzok,hanem arra,hogy milyen egyedül lenni.Térkép nélkül keresni önmagunk,rájönni,hogy különböző helyzetek,milyen kihatással lehetnek az életünkre vagy,hogy kiszakadva a megszokott díszletek közül képesek vagyunk-e ugyanazt a jól bevált karaktert hozni.

Vészesen közeledik a nap,amikor újra szedem a sátorfám,hajóra ülök és meg sem állok Szantoríni égszínkék partjaiig.Tudom,hogy jó lesz,hiszen mi sem lehetne csodásabb egy forró nyaralóövezetnél,ahol egymást érik a szállodák és a görög istenek izmos leszármazotjai.De azért kicsit félek is,mert jó itt.A hotelban szeretnek,vannak barátaim,az utcában már minden trafikos névszerint ismer,tudom kit kell hívni vészhelyzet esetén és a reptér is közel van,ha S.O.S haza kéne mennem.

Persze azért kislányos izgalommal várom,hisz mind tudjuk,hogy bejön nekem ez a lányregény stílus,ahol főszereplőnk fürdőruhával teli bőrönddel érkezik meg az "elveszett Atlantiszba",amint lenge fehér ruhájába csap a keleti szél.

Ismételten sikerült elkalandoznom a kiindulóponttól,már nem is tudom,hogy mi volt a bejegyzésem alapgondolata.Talán csak annyit akartam elmondani,hogy jól vagyok és megelégszem a viccesen jópofa lány szereposztással,aki persze még mindig hiszi,hogy nagy dolgokra hivatott,de már nem lételeme érdemtelen dolgokon vívódni.

A bejegyzés trackback címe:

https://veronikathens.blog.hu/api/trackback/id/tr281699679

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

JolieJulie 2010.01.27. 14:28:58

Úgy tűnik felnövünk vagy mi? Lassacskán én is hárítom az érdemtelen dolgokon való vívódást, na meg a "nagy dolgokra vagyok hivatott" álmomat is, nem feladom, de kicsit háttérbe szorítom...Nézzük meg mi van akkor,ha egyszerű és normális lány vagyok...persze az én "normális és egyszerű" definícióm szerint!;)

El Emigrante 2010.01.28. 14:12:48

@JolieJulie:
"Úgy tűnik felnövünk vagy mi?"
Nem.

sumobarbie 2010.01.30. 00:14:52

@El Emigrante:
Legalábbis reméljük, hogy nem. ;)

Vanni Ferrari 2010.03.04. 01:57:42

@JolieJulie: A te normális és egyszerű definíciódra nagyon kíváncsi lennék kicsiJuli!!!
Szerintem mások is:)

JolieJulie 2010.03.04. 18:49:04

:D hát...sztem nem egyszer mutattam már,h mi is az..másnak sztem xtrém kategória...szóval,nem kell félteni a felnövéstől!! ;)
süti beállítások módosítása