Reggel hajnali hatkor keltem,hogy nyolcra odaérjek ai IKA-ba,ami valami görög munkaügyi hivatal,de ez csak tipp.Egy újabb számot kellett kérnem.

A recepciós hölgy kedvesen útbaigazított,így hát felmentem a harmadikra.Mivel az eddigi tapasztalataim azt mutatták,hogy nincs számomra lehetetlen,már ami a görög papírjaim ügyintézését illeti,nyugodt voltam.

Innen leküldtek az elsőre,ahol egy középkorú unszinpatikus csávó hozzámvágott egy 3 oldalas adatlapot,hogy töltsem ki.Hurrá!!!Elkezdtem írogatni,persze volt vagy 8 rublika,amiről lövésem se volt,gondoltam majd megint bejátszom a szegény,szerencsétlen magyar lánykát,aki segítségre szorul,de a pasi magasról le*zarta,és elintézte annyival a dolgot,hogy vigyem be a munkahelyemre,majd ott kitöltik nekem,aztán jöjjek vissza holnap reggel.

Eszembejutott a recepciós nőci,mivel ő kedves volt,így megkértem,hogy segítsen.A végén már az egész váró az én adatlapomat töltögette,de így is maradtak üres részek,mivel fogalmuk nem volt az embereknek,hogy mi micsoda.

Visszamentem,próbáltam nagyon kedves lenni.Elvette,megnézte,majd elkezdett velem görögül üvöltözni,hogy ezt sem írtam be,meg azt se,és hogy mit gondolok magamról,és nehogy elképzeljem,hogy majd ő fogja helyettem töltögetni.

Most nem írnám le a nyomdafestéket nem tűrő szavakat,amik végigfutottak az agyamon,de maradjunk annyiban,hogy tudtam volna neki mit mondani.

Ha kidobnak az ajtón,bemászok az ablakon alapon,lementem az elsőre,hogy hátha ott empatikusabbak lesznek,de közölték,hogy ez nem az ő hatáskörük.Kezdtem nagyon elkeseredni,főleg,hogy 15 percem volt,hogy beérjek a hotelbe.Nem volt mit tenni,elindultam IKA number nélkül.

MrsMatsaki,aki Miranta Pachnou titkárnője,mondta,hogy nyugodjak meg,és hogy le a kalappal,hogy így elintéztem mindent egyedül,mert nem nagyon találkozott még olyannal,aki ezt a procedúrát segítség nélkül végigcsinálta.Kitöltötte nekem a hiányzó részeket,és elmagyarázta,hogy mit kell kérnem,ha visszamegyek.

Újúlt erővel visszarohantam,és már előre vártam,hogy a bunkó pasas orra alá dughassam a papírt,sajnos már nem volt ott,így be kellett érnem az előbbi balhé szemtanújival,akik amúgy tök normálisak voltak és 2perc alatt kiadták a számot.

Pontosan fél 11kor,összefogott hajjal,rövidre reszelt körmökkel,natúr sminkkel,már az öltözőben voltam,ahol felvettem a cuki szürkét,és kitűztem a névtáblát.

Ígérem,hogy a héten lesz fotó is,majd valakit megkérek,hogy fényképezzen le,mert ezt mindenképpen látnotok kell:)

A mosoda elég forgalmas hely,egy műszakban minimum 10ember dolgozik,a munkatársaim 80%a középkorú görög asszonyokból áll,ezenkívül van egy fiatalabb és egy öregebb férfi is,a neveket sajnos még nem sikerült megjegyeznem.Van egy indiai csaj,aki maximum 30éves lehet,jól beszél angolul,és ő,mint a mosodai mentorom segít az első hetekben.

A munkáról annyit,hogy ez az a szakma,amihez nemhogy nyelvtudás,de szerintem 8 általános sem szükséges.A szárítógépből kiszedett cuccokat kell szétválogatni,rendeltetés,szín és méret szerint.Az én dolgom ma az volt,hogy összehajtogassam a törölközőket.Az első 10 percben sikerült elsajátítanom a 18 különböző hajtogatási technikát,tehát vagy én vagyok nagyon ügyes vagy az egész nagyon primitív.

Azáltal,hogy újonc vagyok,a népszerűségi indexem az egekbe szökött,így mindenkinek el kellett mesélnem,hogy mit csinálok Athénban,honnan jöttem,mit dolgoznak a szüleim,van-e testvérem,stb stb...

Jó fejek a nénik,és tök kedvesek,az ebéd is finom volt,szóval gyorsan repült az idő.Háromkor elmentem átöltözni,bezártam a szekrényem,és az uniformist a megfelelő szennyeskosárba dobtam.Úton a kijárat felé,eszembejutott,hogy a kártyámat,amit érkezéskor és távozáskor is le kell húzni az ajtó mellett,bent felejtettem a szekrényemben.Visszamentem érte,viszont a zár nem nyílt ki,lementem a security officba segítséget kérni.A portás,aki már nagy haverom,feljött és megszerelte.Mikor belenéztem a szekrénybe,már rémlett,hogy a kártyát a cuki szürke zsebébe tettem,amit pár perce vágtam ki a szennyesbe.Remek!!!

Odamentem a kosárhoz,üres volt.Közben éppen arra jött a felettesem,aki mosolyogva kérdezte,hogy rendben van-e minden,és mivel nem akartam ekkora lúzernek tűnni már az első nap,így természetesen mondtam,hogy igen.Közben azon gondolkodtam,hogy most mi a sz*rt csináljak.

Vártam,hogy jöjjön valaki megint a szennyesekért,mivel ha őt követem,akkor elvezet a kártyámhoz.Jött is egy idős szőke hölgy,aki rögtön levágta,hogy valami bajom van,és mivel láttam,hogy megbízhatok benne,így elmondtam neki,hogy mi történt.

Feltűnés nélkül bevitt egy helyiségbe,ami tele volt egyenruhákkal.Tehát effektíve tűt kerestünk a szénakazalba,de végül megtaláltuk.Ha őszinte akarok lenni magamhoz,akkor semmi extra nem történt ma velem,csak a szokásos.

A GrandeBretagne-ből el kellett mennem újból a rendőrségre,mivel még nem adták ki a regisztrációs kártyám,ami fogalmam sincs,hogy micsoda,de kell.

Na most a görög rendőrök (sem) az eszükről híresek,úgyhogy parádés volt az a NEGYVEN PERC,amit ott töltöttem,persze nem kaptam meg amiért mentem,reggel ismét jelenésem van.

Mire elértem a házunkig,olyan szinten elvesztettem az önuralmam,hogy vettem egy doboz csokis kekszet,és már meg is ettem!!! :@ :@

Gondolom most már el tudjátok képzelni,hogy milyen stresszes a mosónők élete!?! :P