Most az élet iskolájában tanulok,az egyetem helyett.Pedig épp a ZH-imra készülhetnék a homokszínű konyhámban,a színes kávésbögréim között.

Lehetnék a diáktanács elnöke,ha a főiskola szépe nem is,vagy írhatnék érdekes cikkeket a suliújságba.Tagja lehetnék valamelyik diákpártnak vagy akár képviselhetném az iskolát valamilyen vitaversenyen is.

Sokszor tör rám mérhetetlen tudás vágy,és szívesen ücsörögnék hatalmas előadótermekben,érdekes tanárokat hallgatva,egy témában,ami gondolatokat ébreszt bennem.A pillanatot megfogni könnyű,de megtartani nehéz.Olyan,mint egy gyertyaláng,ami hol erősen lobog,hol elhalóan pislákol...A sötétség ijesztő,amikor a fény kihuny,akkor félünk.Már az ősemberek is tudták,hogy a tüzet táplálni kell.Olykor egy szikra is elég egy hatalams tűzvészhez,de legtöbbször a szél elfújja a gyertya lángját,és a fölszálló füst is hamar elillan.

Tehát két dolgot tehetünk,vagy nagyon sok gyufát csomagolunk a hátizsákba,vagy nem hagyjuk a tüzet őrizetlenül..;)

*hasé:Hályastésztából készített sós sütemény,amit hús vagy hal vagdalékkal töltünk.