Történetem a héten ismét drámai fordulatot vett.Paralel kapcsolatot folytató kedvesemmel,gyenge kezdés után erős visszaesést produkáltunk,ami már a fejem fölött repkedő szivecskéket is sikeresen elhessegette.

Túlzás lenne,azt mondanom,hogy abszolút hidegen hagy,de egyértelműen nem fogok belerokkanni.Látszólag nagyon felnőttesen kezeljük a dolgot,és borzasztó nagy cimborák lettünk az elmúlt hetekben.Egy társaságban bulizunk,közös programokat szervezünk,cserélgetjük a beosztást,csak,hogy együtt dolgozhassunk,mindezt úgy,hogy szó sem esik a történtekről...

Hétfőn munka után megint összeállt a csapat,és "üljünk be valahová EGY italra" címszóval,elmentünk egy szórakozóhelyre.Az egy ital,az senkinél sem állt meg 5 alatt,ahogy józanul sem hagyta el senki a vendéglátóegységet.Nekem történetesen negyed nyolcra sikerült haza érnem,de nem bántam,mert kedden szabadnapom volt.

Gondoltam,majd kellemesen átalszom a másnapot,és szerdán már újult erővel mehetek dolgozni.A tervem akkor dőlt dugába,amikor fél 11kor megcsörrent a telefonom.Egy kedves női hang közölte velem,hogy ő a Mystique Hotel HR igazgatója és várnak sok szeretettel délután háromkor egy állásinterjúra.

Senkinek nem kívánok olyan fizikai fájdalmakat,amiket a nagy dózisban adagolt vodka narancs és a három órás alvás következtében át kellett élnem.Egy liter víz,három kávé és két hidegzuhany után már ismét embernek néztem ki,de higgyétek el,a látszat csalt.Az állapotomat egy üres piás üvegéhez hasonlítanám,amibe többször egymás után is belehamuztak.

 Az interjú remekül sikerült,megkaptam az áhított munkát,egy álomszép helyen,Szantoríni legújabb és egyik legexkluzívabb szállodájában.Április 15-én kezdenék,mint felszolgáló,jó fizetés,szállás,kaja és busás borravalók.És akkor most vegyük át az apróbetűs részt!

A szerződésem a teljes szezonra szólna,ami hat hónap.Viszont a hat hónap minden egyes napja munkanap,tehát fél évig kellene dolgoznom hét napból hetet.Ami egyértelműen kizárja a szociális élet lehetőségét vagy az utazgatást a görög szigetvilág gyönygszemei között.

Hétfőig kaptam haladékot,hogy döntést hozzak.Amennyiben igent mondok,nem kérdés,hogy végigcsinálom,nem vagyok az a feladós fajta,és a LuxuryCollection hotelek tiltólistájára sem lenne szerencsés felkerülnöm.

Az igazság az,hogy nem is a hétből hét nap,ami gondolkodásra késztet,hanem az egész,amit itt hagyok.Természetesen önmagamhoz hűen elég drámaian élem meg a dolgot,ha egy mondattal kellene jellemznem a lelkiállapotomat,akkor azt mondanám,hogy 'a lány csak egy rövid sziát mondott,miközben mélyen belenézett a fiú szemébe,majd felemelte bőröndjét és eltűnt a szárnyashajó embertengerében'.

Olyan,mintha valami száműzetésre készülnék vagy hat hónap letöltendő szabadságvesztésre,pedig igazából van kedvem belevágni,mert egy rémesen nagy hatásvadász nőszemély vagyok.Az előbbi kis gondolatjeles mondatomból már sejthetitek,hogy a jelenlegi romantikus hősnővé deformált énképem,nem nézheti tétlenül,ahogy a titkon szeretett férfi szemében közönséges baráttá redukálódik.

Hisz volt már olyan a filmtörténetben,hogy az egyik a másik elvesztése után ébredt csak rá valós érzéseire.Azért attól nem kell félni,hogy mártír halált halok egy lakatlan szigeten,ha nem ered a nyomomba,gondolom találok ott új "elfoglaltságokat".

Mindenesetre most úgy érzem,hogy stílusosan kell kilépnem a képből,tehát a luxusbörtön pont kapóra jön.