Vegyes érzelmekkel szálltam fel a malév 235ös athéni járatára,pedig utálom a telet.Azon tűnődtem,hogy biztos,hogy ezt akarom?Aztán amikor a kapitány a köszöntőjében elmondta,hogy Athénban jelenleg 20fok van,a kételyeim is elillantak.Végülis még csak most jön a java és mondhatni,pompás tervem van az elkövetkezőkre.
A gépen megint csak egy turbékoló párocska mellett kaptam helyet,akik még a stewardess által hozott szendvicset is kézenfogva ették.Olyan félúton lehettünk,amikor a lány megkérdezte,hogy a barátomhoz utazom-e?Elképzelésem sincs,hogy ezt miből gondolta,de mivel még csak most volt Karácsony és amúgy sem szeretném pont én elárulni neki,hogy ez egy kegyetlen világ,azt mondtam,hogy igen.
Aztán a reptérről,kéz a kézben a bőröndömmel haza jöttem,majd az üdvözlések és az élménybeszámolók után beestem az ágyba.Nem mondanám,hogy pihentető volt a két hetes magyarországi tartózkodásom,szóval rám fért a 12 órás alvás.
Jelenleg itthon tevékenykedem,beszéltem a GrandeBretagne HR irodájával is,holnap hívnak,hogy hogyan tovább.Tehát óla kalá! (minden rendben)
Most próbálom újfent görög színekbe öltöztetni a szívemet és lekattanni az otthon készült fotók nézegetéséről.Mielőtt Budapestre utaztam,azt gondoltam,hogy ha minden nap csak éjszakából állna,akkor sem lenne elég idő az összes bulira,amit beterveztünk,hát ahhoz képest elég jól teljesítettünk.Bár minden bizonnyal sikerült elpusztítanom jópár agysejtemet,-szóval micsoda szerencse,hogy ilyen sok van-,remekül éreztem magam.Az emlékkönyv ismét gyarapodott pár oldallal.