Tegnap kettőkor már Matsáki irodájában töltögettem serényen a papírokat,hogy háromkor csatasorba állhassak a bankett teremben.

Miután átvettem az új szekrényemet és lejelentkeztem a secrity office-ban,bementem Linához,hogy adjon nekem új uniformist.Találtunk is egy éppen megfelelő fekete zakót,amibe arannyal hímezték a GrandeBretagne logóját.Gyorsan felvettem a nadrágomat és visszaszaladtam,hogy egy utolsó pillantást vessen rám.Az üdvrivalgás helyett,fancsali pofával közölte,hogy ez a nadrág túlságosan sztreccses,amit itt nem fognak díjazni,de azért kérdezzem meg MrStephanost,aki a bankett menedzser.

Tehát a sztreccses nadrágomban,kissé stresszesen felmentem a földszintre,hogy megkérdezzem a vadiúj főnökömtől,hogy szerinte sztreccses vagy nem sztreccses.Már útközben éreztem,hogy elég idétlen a szituáció,de próbáltam lazára venni a figurát,hátha így a nadrágom sem fog túl feszesnek tűnni.

Sajnos ő is hasonlóan vélekedett a dologról,szóval a nadrágom rövid pályafutása ezennel véget is ért.A mustra után visszamentem Linához,aki addigra túrt nekem egy másikat,ami úgy állt rajtam,mint tehénen a gatya,de nem volt mit tenni,mivel szűkösek voltak a lehetőségek.

Háromkor,az útbaigazító meeting után,már az új munkatársaimmal terítettem a bálteremben.Gyorsan világossá vált számomra,hogy nem csak a gatya,hanem a cipő is rossz választásnak bizonyult,mivel úgy csúszott a parkettán,mint korcsolya a jégen.

Gondoltam,nem lenne túl szerencsés már az első nap dobnom egy hátast,így leszaladtam Linához,hogy azonnal találjon ki valamit.Az a remek ötlete támadt,hogy vegyem fel valaki más cipőjét az öltözőből.Mondtam neki,hogy ezt felejtse el,mert biztos,hogy nem fogok idegen cipőkbe nyolc órát dolgozni.Szerencsémre megtaláltuk a régi cipőmet,amit még a mosodában hordtam,így saját higéniám megőrizve,biztos lábakon állva tudtam folytatni a munkát.

Eleinte elég szerencsétlenül éreztem magam,mivel egy két embert leszámítva senkit sem ismertem,és a többiek meg nem nagyon foglalkoztak velem.Az sem növelte a népszerűségemet,hogy a captain,aki a pincérek főnöke,megjegyezte az eligazításnál,hogy összekevert egy masszőr lánnyal a SPAból,és most kissé csalódott,mert ráférne egy masszázs,majd sokat sejtetően rám kacsintott. :S

A 250 fős vacsora hatkor kezdődött,és mindenki kapott egy párt.Az én párom,egy idősebb pasi volt,akinek úgy fél hétkor fel kellett mennie az emeletre,mert szükség volt rá.Tehát ott maradtam egyedül a két 16fős asztalommal.Természetesen nem estem kétségbe,és próbáltam minden elvárásnak eleget tenni.A nagy pörgés közepette,már a többiek sem tűntek mogorvának,sőt...kifejezetten jó volt a hangulat.

A rendezvény után összapakoltunk,előkészítettük a termet a következő napra.11 előtt pár perccel a captain az irodájába hívott és elmondta,hogy meg volt velem elégedve,majd megkérdezte,hogy én hogy éreztem magam.Igazából ugyanazt mondhatom Nektek is,amit neki,hogy eleinte kicsit izgultam,de aztán nem volt gond és szerintem a jövőben sem lesz.

Éjfélre értem haza,természetesen hulla fáradtan.Reggel alig tudtam lábra állni az izomláztól.Régen rohangáltam ennyit,de majd ezt is megszokom.Szóval összességében meg vagyok elégedve a teljesítményemmel és az új munkakörrel is.Kíváncsian várom a következő munakanapom.