Miután megnéztem a Joulie and Julia című filmet,elképzeltem,hogy milyen lenne azokban az időkben élni, ahol a nők magassarkúban és köténykében főznek, és éppen, amikor szexin megízlelik a fakanálról a gőzőlgő ételt, betoppan a nyakkendős férjük, újsággal a kezében. Majd azt mondja, "hi Darling!", egy kitartott pillanat a röpke csók erejéig,és az élet megy tovább.
Habár nem vagyok biztos benne,hogy nem választanám-e inkább a szexet a konyhapulton,a mosogatás helyett,mégis azt kell,hogy mondjam,tetszik,amikor kis kosztümben serénykednek otthon a desperate housewife-ok,és professzionális tálalással várják haza dolgozó férjüket.Persze ez csak egy unatkozó lány fantáziája vasárnap délután,ami a film magávalragadó hangulatának tudható be.
Talán azért hesegetem ilyen szorgalmasan a társas életnek még csak a gondolatát is,mert az én biológiai órám még csak a huszaséveim elejében lévő féktelen bulizásnál és kalandozásnál tart,ahol egy komoly kapcsolat csak zavaró tényezőnek minősülő súlyos teher.
Jelenleg a közelgő ünnepektől sem kell tartanom,amik általában okot adnak a szerelem utáni sóvárgásra,mivel ez a Karácsony a rég nem látott szeretteimről fog szólni,nem pedig a bújjunk össze a hideg téli estéken a meleg takaró alatt jellegű -minden nő álma-, két ünnep közti semmitevés lesz.
Mondjuk a bújjunk össze dologot éppen el tudnám képzelni valami vicces handsome guy-al,habár a helyzetem közel sem rózsás,már a kávéborogatós fiú sem tetszik annyira.Biztos velem van a baj!:)
Ha mindenképpen magyarázatot szeretnék találni erre a közel sem súlyos problémára,ami több hasonló korú lányt is érint,akkor egyszerűen csak azt mondom,hogy még keressük önmagunk.Mármint úgy gondolom,hogy abban az élethelyzetben jó rálelni "valaki különlegesre",amikor már megtaláltad a helyed,azon az úton jársz,amin szeretnél.Mert ha idő előtt elkötelezed magad egy arra alkalmasnak az oldalán,akkor megtörténhet,hogy az egyszerűség és a békesség kedvéért inkább lépsz az általa preferált ösvényre,ahelyett,hogy kitartottál volna az elképzeléseid mellett.
Persze a teóriám több sebből vérzik,de talán újfent elég lesz ahhoz,hogy fölborzolja az amúgy ellaposodott kedélyeket!Ha már a blogom lelkiállapotánál tartunk,akkor magamon kívül senkit sem hibáztathatok.Pont a minap olvastam végig az utolsó bejegyzéseimet,és rájöttem,hogy a mostanában feldobott labdáim valószínűleg a családomon és a legjobb barátaimon kívül,mást nem fognak a képernyő előtt tartani.
Eszembe jutott,hogy elenegedem a fantáziám,és írok pár fiktív kis sztorit,meg nem történt randikról és filmbe illő történésekről.De inkább őszintén bevallom,hogy rémesen unatkozom.Az égvilágon semmi sem történik,egy két átlagosnak mondható dolgot leszámítva.Napok óta össze vagyok zárva a gondolataimmal,amik jelenleg távol esnek Athéntól és a mosodai valóságtól.
Képzeletben napfényes helyeken járok,és fancy partykon veszek részt,olyan munkám van,amit élvezettel csinálok,és a szürkeruhás mosodában dolgozó lány,már csak egy régi emlékkönyv lapjainak a szereplője.