Drága Pierre!
Tudom,hogy még csak most volt,hogy távírón üzenetet váltottunk,de minden perc ezer évnek tűnik,mióta el kellett,hogy váljunk.Már várom a napot,mikor újra magához ölel,és erősen szorítja kezem,hacsak egy kis időre is,de fényt gyújt ebben a sötét világban,ami szürke fátyolként borult a lelkemre.
Az aggályaim lassan felemésztik minden reményemet.Óh én balga lélek,hogyan is hagyhattam a birtokot mihaszna öcsémre,akit a kapzsiság bűnös gondolata mérgezett meg!Hallgatnom kellett volna Önre,de a tesvéri szeretet elvakította női szívemet,és most dühös vagyok,olyan dühös!
Kérem bocsássa meg kirohanásomat,de az itteni helyzet is kétségbeejtő,és már csak Önnél találhatok vigaszt!A nénikém állapota sajnos semmit sem javult,pedig a doktor azt mondta,hogy a repülősó kezelés segíteni fog.Megszakad a szívem,hogy így kell látnom őt,és bosszant,hogy nem segíthetek.
Remélem nem untatja ez az üres locsogás,higgye el,hogy csak Ön miatt vagyok erős,ó drága Pierre,ha tudná,hogy mennyit gondolok Önre!Habár tengerek és országok állnak is köztünk,érzem,hogy a szíve oly közel.
Kérem intse Magát óvatosságra,ami a jövő heti párbajt illeti!A gondolat is elborzaszt,hogy elveszíthetem.Tudom,hogy nem tarthatom vissza,hisz a becsülete mindennél fontosabb,de ne feledje,hogy a harag rossz tanácsadó és egy szerencsétlen nő aggódik Önért!
Ma Badmintown bárónővel teázom,majd emítést teszek az ügyéről,úgy gondolom,hogy segítségére lehet a jövőben.Azt hallottam,hogy előszertettel karol fel fiatal és igéretes művészeket,és a múltkori bálon,már beszéltem neki Önről.
Most mennem kell drága Pierre,de hamarosan újból tollat ragadok majd,hogy tudja,hogy Ön mellett állok a végsőkig.Kérem írjon,ha ideje engedi,és ne felejtse hervadó rózsaszálát!
Örök szeretettel:Merien