Görögországról nem feltétlen a síelés jut először az ember eszébe. Pedig a sokszinű földrajzi elhelyezkedése,lehetővé teszi,hogy a téli sportok szerelmesei is kedvüket leljék.Én nem éppen tartozom a téli sportok szerelmeseinek elszáánt táborába,mégis izgatottan vártam a tegnap reggelt.

Utolsó jelentkezésem óta több,reménykeltő randink is volt,ami túljuttatott a legyünk barátok krízisen,szóval mondhatni,hogy párként indultunk el hajnali hatkor Parnassóba,ami egy Athéntól 150km-re fekvő síparadicsom.

Elképzeltem,hogy milyen remek lesz a hófedte lankás hegyeken síelgetni a kellemes napsütésben,viszont a romantikusnak ígérkező nyaralásunk gyorsan katasztrófa filmbe csapott át.Sikerült kifognunk egy olyan hóvihart,aminek a szótárában nem szerepelt az a kifejezés,hogy látási viszonyok,viszont az orkán erejű szél és a jeges hófúvás annál inkább.Tehát egészen valószínű,hogy csalárd kedvesem orosz barátnőjének,szibériai átka utolért minket.

Egy két óra elteltével lezárták az egész síközpontot,szabályszerűen pánik tört ki a mediterrán időjáráshoz szokott görögök körében.A csúcson rekedt emberek 'lécre mentek' a felvonóban elfoglalható helyekért.Nagy nehezen leverekedtük magunk a kocsihoz,és maxra kapcsolt autófűtéssel próbáltuk kiolvasztani súlyos fagydaganataink.

Éppen indulni készültünk,hogy valami kellemes kis falusi étterem meleg kandallója előtt megvacsorázhassunk,amikor kiderült,hogy behúzva maradt a kézifék,ami x óra leforgása alatt teljesen befagyott.A befagyott kézifék leblokkolta a hátsó kerekeket,tehát se előre se hátra,a hó fogságába estünk.Ott cidriztünk egy elcseszett hegyen,kb 4 és fél órát.

Amikor már teljesen ránk esteledett,megérkezett egy ismerős,hogy kihúzzon minket a csávából,de 100 méterrel előttünk ő is elakadt,szóval megint csak ott tartottunk,hogy az a terv,hogy nincs terv.Mivel az autó a kivilágítatlan út közepén állt,így nem lehetett ott hagyni.A sárgaangyal pedig nem jön fel a jeges emelkedőn,tehát valahogy le kellett jutnunk.

Az ötödik óra körül megjelent két pasas a síközpontból,és közös erővel sikerült kimozdítani a kocsit az állóhelyzetből.Végül 3 keréken lecsúszkáltunk a hegyről,közben a probléma is megoldódott,így együtt örültünk a happy endnek,amikor kifogyott a benzin.Teljesen olyan volt,mintha valaki megrendezte volna,baj bajt követett.Még jó,hogy SuperMan-nel randizom,különben még most is ott ücsörögnénk.

A megbeszélt kandallós vacsora után,mint egy vert sereg visszatértünk Athénba és csendben nevetgéltünk a hosszú nap történésein.Amikor felértem a lakásba és belenéztem a tükörbe,már nyomát se láttam,annak a pirospozsgás hóangyalnak,aki reggel még visszanézett rám.Helyette egy elolvadt hószörny pislogott fogkefével a szájában és némán ágyért kiáltott.