Egy korombeli szingli lánynak kötelessége randizni,még akkor is,ha a tapasztalatok hervasztóak.Ha számot kéne adnom az összes elcseszett randiról,aminek áldozatául estem,akkor bizonyosan eposzi terjedelemmel bírna.

Az elmúlt időszakban többször is szemtanúja voltam,ahogy okos nők sétáltak bele olyan csapdába,ami nem hinném,hogy a naivitásuknak köszönhető,egyszerűen csak túl jóhiszeműen álltak ’jól álcázott ritka nagy p*csfejekhez’.Mivel vannak a ’ritka nagy p*csfejek’,akik nem árulnak zsákbamacskát,és minden negatív jelző,amit rájuk mérsz,csak tovább növeli férfiasságukat.Ennek a továbbfejlesztett változata pedig a ’jól álcázott ritka nagy p*csfejek’,akik lesből támadnak,és csak akkor rántják le a leplet,amikor már biztosan lefegyvereztek.

Egy ilyen kegyetlen világban,ahol a női mivoltunk folyamatos veszélyeknek van kitéve,hogyan várhatja el bárki is,hogy ne öltsük magunkra a kasztrátor jelmezt,ami legalább az ijedősebbeket megadásra kényszeríti.Természetesen mi nők szívesen gyengülünk el újra és újra,százszor és ezerszer,ha kell,valószínűleg ez az ösztrogén velejárója.

Ahogy a nőknek,úgy a férfiaknak is taktikai harcot kell vívniuk,mivel manapság,már igen jelentős a kAnkurencia.szóval ki így,ki úgy próbál érvényesülni a randimenzió alternatív puniverzumában.

Melyik lány ne ismerné,az ’önmarcangolót’,aki nem rejti véka alá,hogy egy két lábon járó szerencsétlenség.Szívesen osztja meg veled már az első alkalommal,-valószínűleg a sok éves tapasztalatokból tudja,hogy nem lesz második-,hogy hogyan hagyta el az előző barátnője.Mindenért elnézést kér,mindenről eszébe jut valami sad story,nem néz a szemedbe,csak révetegen bámul maga elé és nem szeretne rólad többet megtudni,Ergó fizetett statiszta vagy az önálló előadóestjén,mivel a számlát mindig úriemberhez méltóan rendezi.

Aztán ott van a ’hős szerelmes’,az abszolút társas lény,aki minden nőben gyermekei anyját látja,idegesítően előzékeny és mindent tudni akar rólad .Fél óra leforgása alatt piedesztálra emel,a szemeidet csillagokhoz hasonlítja,ha rendelkezik költői vénával,akkor verset is ír hozzád,míg a mosdóban vagy.Mindenképp haza kísér,majd küld valami ömlengős,cukormázas üzenetet,amiben szavakba önti csodálatát.Ha bármilyen hajlandóságot mutatsz irányába,akkor piócává változik.

Ha sokat bulizol,akkor kivédhetetlen,hogy előbb vagy utóbb össze ne akadj egy igazi ’disco sutyerákkal’.Ők alapjába véve szórakoztató figurák,de ne számíts semmilyen magasröptű diskurzusra tőlük.Valószínűleg a Replay vagy a Retró menedzseli őket,és nagy márkajelzések virítanak a polóikon.Hanyagul rágózva,flegmán mesélik,hogy milyen zsírkirály volt a pörgés tegnap este a clubban,miközben félszemmel a pincérnőt figyelik.A keresztneved helyett,inkább preferálják a baby megnevezést és sosem szállnak ki a BMWből,amikor randi után hazavisznek.

Ha valaki már a kezdet kezdetén megkérdezi,hogy szereted-e,ha elfenekelnek,akkor biztos lehetsz benne,hogy egy ’perverzzel’ hozott össze a sors.A szexuálisan aberrált férfiak bármit képesek bevetni,hogy már az első alkalommal az otthonukba csábítsanak.Könnyen zavarba hoznak bárkit,és átlagosnak semmiképpen sem nevezhető szexuális szokásaik mellé gyakran fetisiszta hajlam is párosul.Tehát,ha realizáltad,hogy kivel állsz szemben,akkor is csak óvatosan a véleményformálással,mivel a határozott fellépést gyakran előjátéknak titulálják.

A ’kamu’ általában megnyerő beszélgetőtárs,intelligens és vicces.Tudja magáról,hogy jóképű és sármos,így a sugárzó önbizalma,csak még sebezhetőbbé teszi partnerét.Szívesen szédíti a nőket bárhol és bármikor,nagyon nagy szíve van,amibe mindenki belefér.Fajtársai között a legnagyobb játékos,sosem lehet rá haragudni.Ha helyén tudod kezelni a dolgokat,akkor számos boldog órát szerezhet Neked.

 Ezenkívül persze még rengeteg típus van,ez csak pár alapszíne volt a palettának,amiből olykor realista,hol impresszionista,de akár egy absztrakt kép is születhet.

Gondolom mindenki lélegzet visszafojtva várja,hogy mi is lesz a konklúzió,de a nagy tanúságok helyett,csak némi kedv csinálás volt a cél.Hiszen nincs is jobb egy félre sikerült randi után a barátnőkkel nevetni,majd ismételten arra a nagy igazságra jutni,hogy minden férfi pancser! ;)

Tegnap este kimozdultam kicsit,gondoltam ideje véget vetni az ágyban fetrengésnek.A fergetegesnek éppen nem ígérkező party egy sportkocsiban vette kezdetét,aminek én nyertem meg a hátsóülését.Effektíve lumbágóm lett,azalatt a 40perc alatt,amíg sikerült parkolóhelyet találnunk.

Elszánt útitársaim cseppet sem hasonlítottak azokhoz a szép,kedves és üdítő lányokhoz,akiket Budapesten megszokhattam.Nem szép ilyet mondani,de behemótok és szőrösek voltak.Egészen úgy éreztem magam,mint egy hercegnő a barbárok fogságában.

Miután leparkoltuk a harci szekeret,bementünk egy bárba.Két bacardi cola között kiderült,hogy Roberto barátja,Christos,jó nevű mesterfodrász itt Athénban.Ez az információ felerősítette a felé táplált szimpátiámat,mivel még nem sikerült fodrászt találnom a városban.

Rögtön kaptam is az alkalmon,hogy személyesen protezsáljam be magam a szűkös vendéglistába,de a próbálkozásom olyannyira sikeres volt,hogy egész este azzal üldözött,hogy levágja a hajam állig érőre.Hiába mondtam neki,hogy nem szeretnék fazonírozást,a végére már odajutottunk,hogy fizet nekem,csak hadd vágja le.Istennek hála,hogy nem ollóval jár bulizni,mert amilyen részeg volt,szerintem ott helyben nekem esett volna.

Ma Georgeal kávéztam Kolonákiban,aki a hotel egyik chef-je.Őt még névszerint nem említettem,de egyike azoknak,akikkel a GrandeBretagne falain kívül is tartom a kapcsolatot.A kávé után a mociján bejártuk a várost,felmentünk a Likovitos nevű hegyre,ahonnan csodálatos kilátás nyílik a városra.Mesélt nekem régi legendákról,amik a hegy eredetét magyarázzák,és figyelmeztetett,hogy ha egy fiú ide akarna hozni autóval az éjszaka közepén,akkor jól gondoljam meg,hogy mit felelek,mivel a Likovitosra a párok éjjelente nem andalogni járnak.

Szóval ma is sikerült hasznos imformációkkal gazdagodnom,és megtanultam robogót vezetni úgy,hogy ülnek mögöttem.:)

 Vegyes érzelmekkel szálltam fel a malév 235ös athéni járatára,pedig utálom a telet.Azon tűnődtem,hogy biztos,hogy ezt akarom?Aztán amikor a kapitány a köszöntőjében elmondta,hogy Athénban jelenleg 20fok van,a kételyeim is elillantak.Végülis még csak most jön a java és mondhatni,pompás tervem van az elkövetkezőkre.

 A gépen megint csak egy turbékoló párocska mellett kaptam helyet,akik még a stewardess által hozott szendvicset is kézenfogva ették.Olyan félúton lehettünk,amikor a lány megkérdezte,hogy a barátomhoz utazom-e?Elképzelésem sincs,hogy ezt miből gondolta,de mivel még csak most volt Karácsony és amúgy sem szeretném pont én elárulni neki,hogy ez egy kegyetlen világ,azt mondtam,hogy igen.

Aztán a reptérről,kéz a kézben a bőröndömmel haza jöttem,majd az üdvözlések és az élménybeszámolók után beestem az ágyba.Nem mondanám,hogy pihentető volt a két hetes magyarországi tartózkodásom,szóval rám fért a 12 órás alvás.

Jelenleg itthon tevékenykedem,beszéltem a GrandeBretagne HR irodájával is,holnap hívnak,hogy hogyan tovább.Tehát óla kalá! (minden rendben)

Most próbálom újfent görög színekbe öltöztetni a szívemet és lekattanni az otthon készült fotók nézegetéséről.Mielőtt Budapestre utaztam,azt gondoltam,hogy ha minden nap csak éjszakából állna,akkor sem lenne elég idő az összes bulira,amit beterveztünk,hát ahhoz képest elég jól teljesítettünk.Bár minden bizonnyal sikerült elpusztítanom jópár agysejtemet,-szóval micsoda szerencse,hogy ilyen sok van-,remekül éreztem magam.Az emlékkönyv ismét gyarapodott pár oldallal.

Főzőcskézzünk kicsit! Többféle variáció létezik. Van, amikor csak éhesek vagyunk, és szívesen bekapnánk valamit, ilyenkor praktikus a zacskós leves, vagy éppen amit a spájzban találunk, esetleg van valami használható a fagyasztóban. De ha minden kötél szakad, akkor még telefonon is rendelhetünk, csak el kell dönteni, hogy ma valami pikáns olaszra, vagy nyers szusira vágyunk.

Micsoda szerencse, hogy a mai világban ennyire nagy a szolgáltatói kosár, szóval senki nem marad éhen, kivéve persze, ha éppen diétára fogta magát.

Aztán ott van, amikor az ember vacsorát ad. Ilyenkor szeretnénk a legjobb formánkat hozni, és elkápráztatni környezetünket a művünkkel. Már napokkal előtte lázasan készülünk, mivel egy új receptet próbálunk ki, tehát fenn áll a leégés veszélye, de mindig is szerettünk kísérletezni. Körültekintően beszerezzük a hozzávalókat, odafigyelve minden apró részletre, kikérjük barátaink véleményét, hogy biztosan jól választottunk-e, majd amikor mindez megtörtént, magunkra zárjuk a konyhaajtót, felvesszük a csinos kis köténykénket, kapcsolunk valami kellemes zenét, és indulhat a főzőcske.

Először is megtisztítjuk a csirkét, eltávolítjuk a rajta maradt tokokat, majd fűszeres bundába öltöztetjük. Megmossuk a paradicsomot, az uborkát, apróra szeletelve üvegtálba rakjuk, majd félretesszük, hogy az ízek összeérjenek. Amíg a hús a sütőben párolódik, neki is állhatunk a terítésnek.

Amikor egy nő „kifőz” valamit, akkor nagy dobásra számíthatunk, szóval mindenképp nagy gondot fordítunk a tálalásra. Fontos, hogy a színek harmonizáljanak az asztalon, így az étkészlettel összeillő szalvétát teszünk a poharakba, a tányérokra kis ajándékokat helyezünk, ezzel jelezve, hogy aki ma nálunk vacsorázik, annak fejedelmi bánásmódban lesz része.

Minden a terv szerint alakul, a hús aranyszínben pompázik, a körítés könnyű és friss, már csak a különleges ínyenc szósz van hátra, amit készen kaptunk egy ismerősünktől, habár figyelmeztetett minket, hogy nem biztos, hogy jó választás a csirke mellé, mi mégis megpróbáljuk.

A mártás whisky alapú, fontos, hogy nem Bourbon. Mielőtt még vendégeink elé tárnánk művünket, egy kis szelet húst belemártunk, hogy megkóstoljuk, milyen is lett. Óvatosan a szánkhoz emeljük, kislányos izgalommal várva, hogy a felséges íz elbódítsa érzékszerveinket és, azt mondjuk „Mmmmhm!”. Ahogy megrágjuk a falatot, nagyra kerekedik a szemünk, és az „Mmmmhm” helyett jön az „öhhhhööhh!” A szósz nem pikáns, hanem keserű, és valószínűleg a gagyi, olcsó whiskyből is több került bele a kelleténél, pedig a csomagolás olyan elegánsnak tűnt. Hiába lett a csirke édesen omlós, ez a kombináció abszolút kiábrándító.

A lényeg, hogy ne essünk kétségbe, még semmi sincs veszve, a madarunk öntet nélkül is tökéletes, szóval a mártás kuka, viszont a show-nak folytatódnia kell.

 Elérkezett a nap!A nap,ami az utolsó a mosodában,a nap,amikor repülőre ülök és a nap,amikor megírom az utolsó bejegyzést a 2009es évben.Nem garantálom,hogy ez lesz a bejegyzések bejegyzése,de próbálok valami méltányolhatót összehozni,hamár ez az évadzáró epizód.

Nem terveztem semmi cukormázas,csöpögős,karácsonyi ömlengést,egyszerűen csak szeretném megköszönni Mindannyiótoknak,hogy itt voltatok az elmúlt 3 és fél hónapban és,hogy érdeklődéssel figyeltétek,hogy mi is történik velem.

Néha sírtunk,de azért legtöbbször nevettünk,voltak rosszabb és jobb napok,megtanultatok pár görög szót,láttatok mosodai uniformisban,ami garantáltan vissza nem térő alkalom és talán a legfontosabb,hogy átsegítettetek a nehezén.Azt hiszem most már nem lesz gond.

A csomagom kész,ezúttal szerintem beleférek a 23kilóba.Bízzunk benne,hogy nem kapcsolnak le a reptéren előre megfontolt ételcsempészet gyanújával,a temérdek görög édesség miatt.Szóval,ha minden jól megy,akkor Szenteste,én tuti,hogy a fa alatt leszek!

Januárban új kihívások várnak Rám,remélem továbbra is élvezhetem majd kitüntető figyelmeteket,addig is kellemes Karácsonyt és boldog Újévet kívánok Mindenkinek!

Közeledik az év vége,ahogy a blogom évadzáró epizódja is,szóval gondoltam írok pár sort,mielőtt két hétre kivonnám magam a forgalomból.Most nem kezdenék bele annak taglalásába,hogy mennyire várom,hogy hazaérjek,úgyis tudjátok mind.

Ehelyett röviden összefoglalnám a héten történteket,mivel úgy fest,hogy a GrandeBretagne falain belül felpörögtek az események.Szerdán minden alkalmazott átvehetett egy ajándékcsomagot,amiben két üveg bor,egy bonbon,egy Christmas-cake és egy kupon volt.Annyit sikerült megértenem,hogy ennek a kártyának a felmutatásával,egy közeli boltban átvehetek még egy plusz ajándékot.Hiába ismételték el a munkatársaim körülbelül 10szer,szépen,érthetően és tagoltan,hogy GA-LO-PÚ-LA,akkor sem tudtam,hogy mi az.Aztán rövidesen kiderült,hogy a galopúla,az a "nagy csirke" görögül,magyarul pulyka.

Másnap mindezen felül,még extra pénzt is kaptunk,szóval ennek örömére meg is ajándékoztam magam egy új ruhával,amiben éppen úgy nézek,mint egy szaloncukor,természetesen egy édes és aranyos szaloncukor:)

Na de ez még csak hagyján,mert hogy az igazi ajándék még csak most következett.Egyik napról a másikra,mindenki meglepetésére,kirúgták MrsMirantaPachnout,20éve bebetonozott székéből.Egyelőre folynak a találgatások,hogy mi is lehet a háttérben,de én valószínűnek tartom,hogy a menedzsment is olvassa a blogomat.

Tegnap este Evinél volt egy kis házibuli,amire meghívtak.Eviről annyit,hogy ő is a hotelben dolgozik,és összebarátkoztunk,a legklasszabb görög csaj,akivel valaha is találkoztam.Éppen a történtekről beszélgettünk,amikor szóba került Diomídis,a kávéborogatós srác.Kiderült,hogy a mi drága Diomídisünk,előszerettel beszél rólam mindenkinek,ami még nem is lenne gond,viszont hajlamos elferdíteni a történteket,a minap például azzal dicsekedett,hogy én elhívtam kávézni,és egyértelmű,hogy odavagyok érte.Arra gondoltam,hogy ha már ilyen élénk a fantáziája,akkor majd megviccelem kicsit a holnapi vacsoránál;)

Amúgy nálunk már áll a karácsonyfa,és mindenki lázasan készül haza,a lakásban bőröndök és ajándékok szerteszét.Félig már én is bepakoltam és türelmetlenül számolom a napokat,hogy végre láthassalak Titeket!!!

Tegnap nem várt fordulatok kavarták fel az állóvizet,megkaptam az állást a bankett teremben,ami egyértelműen arra enged következtetni,hogy MrAnaniadis még nem állt át a sötét oldalra.Tehát vége a mosodai félműSUCKnak!

Rendszerint úgy érzem magam,mint valami reality showban,csak ennek nem az a címe,hogy NextTopmodell.Ha már itt tartunk,akkor elég filmesen élem meg a dolgot,bár néha kissé vontatott a forgatókönyv,remélhetőleg januártól felpörögnek az események!

Azt szokták mondani,hogy mindent a maga idejében,de én rémesen türelmetlen vagyok.A várakozás sosem volt az erősségem,na de egy hibám se lehet?!? :P

Ismerek olyanokat,akik a múltban élnek,és mindig azt mondják,hogy "emlékszel akkor még milyen jó volt!Bezzeg most!" Hát nem tudom,de arra tisztán emlékszem,hogy ugyanezt mondták akkor is.

Élj a mának!Ez meg olyan kamu duma,nem?Mármint sosem volt gondom a jelenemmel,meg persze,meg kell élni a pillanatot,de az ember tervezget,ez normális!Mélyen legbelül talán mindenki szentimentalista,és hajlamos elragadtatni magát,ami nem baj,másképp hogyan élnénk túl a sokszor kiábrándító valóságot?

Az élet olyan,mint egy nagy és véget nem érő álarcosbál,ahhoz,hogy jól sikerüljön a buli,az embernek kötelező elrejtenie az iagzi arcát vagy a régi sebeit.

De ahogy minden függöny legördül egyszer,úgy az életünk is tovaszáll,és mikor számot kell adnunk saját magunknak,hogy kik is vagyunk,mivé is lettünk,akkor felmerülhet a kérdés,hogy pontosan melyek voltak azok a pillanatok,amikor tényleg őszinték voltunk?Őszinték a világhoz,őszinték saját magunkhoz...

Sokszor,ha körül nézek,csak magamat látom.És nem azért,mert szuper egoista vagyok,hanem mert a legtöbb dolgot EGYEDÜL élem meg,mert így akarom.Vannak olyan gondolatok,érzések,amiket nem osztunk meg másokkal,amik csak a mieink,amiket nem lehet elmagyarázni vagy körülírni,csak úgy vannak és kész.

Ha globálisan nézünk a társadalomra,és elemelkedünk az egyéntől,mondhatni kiábrándító a helyzet.Legtöbben a saját határaik fogságában élnek,és köszönik szépen,nagyon jól érzik magukat.

Én nem akarok így élni és folytonos strucc politikát folytatni egy kicsinyes világgal szemben.Világ...Van erre a szóra valami jó opcionális meghatározás?Szokták mondani,hogy "más világban él".Szerintem mindenkinek más világban kéne élnie,a saját világában,egy olyan világban,ami róla szól.Természetesen nem azt mondom,hogy veszítsük el minden szociális érzékenységünket,csak dobjuk le magunkról azt az elnyűtt szürke fátyolt,és legyünk a saját hétköznapjaink hősei.

Azt kell,hogy mondjam,hogy nagyon mennek nekem ezek a lelkesítő bejegyzések,szóval lehet,hogy alakítok valami szektát és elkezdem tanítani ezt a lelkiállapotot.Viccet félretéve,a közelmúltban kapott építő kritikák szerint,nem fordítok túl sok figyelmet a világszemléletem kifejtésére,ergo a blogom egy női magazin internetes portáljára emlékeztet,ami szerény véleményem szerint nem feltétlen gond,de ha már igény van rá,akkor miért ne engedjek (néha) betekintést a falak mögé...

Tegnap,a grande bretagne ifjaival elmentem a Ghost nevű bárba,ahol karaoke est volt.A hely kb úgy nézett ki,mint Drakula gróf budoárja,a vörös anyaggal bevont falakon rusztikus gyertyatartók lógtak,és roppant izlésesen műpókhálóval dekorálták a bútorokat.

Az elején még kíváncsian tapsoltam az újabb és újabb fellépők után,aztán rá kellett döbbennem,hogy Görögországban egyáltalán nem szükséges semmilyen énektudás ahhoz,hogy egy karaoke bárban ünnepelt sztár legyél.Csak,hogy érzékelhető példával éljek,Edda tipusú számok,Győzike hangszinén,természetesen görögül.

Na most ennyi lelkes lokálpatrióta között,nem volt meglepő a felismerés,hogy az angol repertoár kimerült Whitney Houston:All by my heart című számánál,amit istennek hála senki nem próbált meg "elénekelni".

Habár otthon előszeretettel léptem fel hasonló pubok színpadán,nagyon sokat kellett volna innom ahhoz,hogy görögül dalra fakasszanak,tehát szerényen elutasítottam a felkéréseket a nyelvi hiányosságaimra hivatkozva.

Olyan két óra körül,már kezdett lehervadni az arcomról az "én is tök jól érzem magam!"-mosoly,és próbáltam valami kivitelezhető menekülési tervet gyártani.Az "elmegyek WCre,mindjárt jövök"-trükk,az eleve ki volt zárva,mivel az asztalunk a kijárat és a mellékhelyiség között volt,szóval egy órával később egyszerűen bejelentettem,hogy megyek.Na akkor még vagy 20percig ment a huza-vona,majd kijutottam.Gyorsan leintettem egy taxit,mielőtt még a mellettünk ülő részeg szatíroszok csoportja ráébred,hogy megléptem.

A lépcsőházban beszálltam a liftbe,ahogy midig,megnyomtam a gombot,ahogy mindig,kiszálltam és az ajtónkhoz mentem,ahogy mindig,majd feltűnt,hogy valami gond van a kulcsommal és nem passzol a zárba.Olyan másfél perce zöröghettem ott,amikor kinyílt az ajtó,és ott állt egy öreg pasi,csíkos pizsamában.Akkor esett le,hogy teljesen valószínű,hogy rossz emeleten vagyok,és hirtelen azt sem tudtam,hogy mit mondjak.Mivel látszott rajtam,hogy nem vagyok se beterő,se késes gyilkos,így nem hívta a rendőrséget,de én majd elsüllyedtem szégyenemben,oltári ciki volt.

Szóval ilyen kalandos estém volt,habár a show business ezúttal sem fedezett fel,legalább annyit sikerült megtudnom,hogy egy görög karaoke bár,vitathatatlanul a külföldiek vesztőhelye.

Drága Pierre!

 Tudom,hogy még csak most volt,hogy távírón üzenetet váltottunk,de minden perc ezer évnek tűnik,mióta el kellett,hogy váljunk.Már várom a napot,mikor újra magához ölel,és erősen szorítja kezem,hacsak egy kis időre is,de fényt gyújt ebben a sötét világban,ami szürke fátyolként borult a lelkemre.

Az aggályaim lassan felemésztik minden reményemet.Óh én balga lélek,hogyan is hagyhattam a birtokot mihaszna öcsémre,akit a kapzsiság bűnös gondolata mérgezett meg!Hallgatnom kellett volna Önre,de a tesvéri szeretet elvakította női szívemet,és most dühös vagyok,olyan dühös!

Kérem bocsássa meg kirohanásomat,de az itteni helyzet is kétségbeejtő,és már csak Önnél találhatok vigaszt!A nénikém állapota sajnos semmit sem javult,pedig a doktor azt mondta,hogy a repülősó kezelés segíteni fog.Megszakad a szívem,hogy így kell látnom őt,és bosszant,hogy nem segíthetek.

Remélem nem untatja ez az üres locsogás,higgye el,hogy csak Ön miatt vagyok erős,ó drága Pierre,ha tudná,hogy mennyit gondolok Önre!Habár tengerek és országok állnak is köztünk,érzem,hogy a szíve oly közel.

Kérem intse Magát óvatosságra,ami a jövő heti párbajt illeti!A gondolat is elborzaszt,hogy elveszíthetem.Tudom,hogy nem tarthatom vissza,hisz a becsülete mindennél fontosabb,de ne feledje,hogy a harag rossz tanácsadó és egy szerencsétlen nő aggódik Önért!

Ma Badmintown bárónővel teázom,majd emítést teszek az ügyéről,úgy gondolom,hogy segítségére lehet a jövőben.Azt hallottam,hogy előszertettel karol fel fiatal és igéretes művészeket,és a múltkori bálon,már beszéltem neki Önről.

Most mennem kell drága Pierre,de hamarosan újból tollat ragadok majd,hogy tudja,hogy Ön mellett állok a végsőkig.Kérem írjon,ha ideje engedi,és ne felejtse hervadó rózsaszálát!

  Örök szeretettel:Merien

Még hogy az édes bűnözés boldogít!Épp az előbb csináltam magamnak csokistejberizst,ami nem elég hogy tele van kalóriával,de még csak meg se ettem.A kukában landolt a drága,pedig!!! szakácskönyvből csináltam,de a rizs ropogott,keserű volt az útóíze és nem volt elég édes.Szóval ismét bebizonyosodott,hogy a nassolás nem nekem való,meg a főzés se annyira.

Ha már itt tartunk,akkor miért is vetemedik egy magamfajta krónikus diétázó egy csupacsoki szénhidrátbombára?Ismételten takarózhatnék a sok millió törölközővel,amit szeptember óta összehajtogattam,de más mentségem is van az előre kitervelt nassolásra.

Senkit sem szeretnék a szexuális frusztrációmmal traktálni,de ahogy BerentzAnna barátnőm mondaná,"ha lúd,legyen kövér,és én egy lúd vagyok",és ha már ez az én blogom,akkor szóljon rólam,szóval őszintén szólva a szerelmi életem egy sivataghoz tudnám hasonlítani.

Én,az eltévedt utazó,csak megyek és megyek,az oázist keresve,olykor szembe jön egy teve,-nagy nyálas görög teve-,de amúgy csak homokrengeteg vesz körül,sehol egy árnyékos lejtő,ahol megpihenhetnék,vagy valami éltető forrás,ami oltaná a szomjamat.Néha belebotlok egy titokzatos idegenbe,aki azt állítja,hogy ismeri az utat a paradicsomba,de végül kiderül,hogy csak agyamra ment a napsütés,és mindez egy délibáb volt csupán.

Valahogy otthon jobban ment a "kincskeresés",bár a budapesti sivataghoz bejáratott térképem van,meg lelkes útitársaim,akik feledtetik a hosszú út fáradalmait.Most bezzeg visszasírom a régi sivatagomat a bátor lovas huszárokkal,akik kértek,sőt könyörögtek,hogy pattanjak fel a nyergükbe,hogy tovalovagoljunk.Most meg cseverészhetek a nagy nyelvű nyálas tevékkel,és még csak tevéül sem tudok,de reméljük tevegelni még igen!

Ezzel a bejegyzéssel valószínűleg VIP jegyet váltottam a pokolba,pedig nem vagyok beszívva,de a csoki,amit megettem a főzőcske közbe,kicsit túlpörgetett,azt hiszem ezt hívják úgy,hogy CHOKOrgazmus!

Elkészült a diagnózis.Nézzük a tüneteket!Ugye a cuki szürke adott,aztán ott van még MrsPachnou,mint gonosz mostohám,és habár én nem beszélgetek dagadt egerekkel,és úgy fest,hogy a hercegem is eltévedt valahol félúton,akkor is,vitathatatlanul Hamupipőke-szindrómám van.

De hogyan is jutottam idáig!Szóval az úgy volt,hogy hétfőn kaptam egy infót,hogy a bankett terembe ember hiány van,és szabad napokon lehet túlórázni.Gondoltam itt a remek alkalom,hogy kezembe vegyem a sorsomat,és kávészünetben cigizés helyett felosontam az elsőre.

Az ember azt gondolná,hogy egy mosodai uniformisban nem lehet méltóságteljesen vonulni,de én úgy szeltem át a fényes termeket a cuki szürkében,mint egy királylány.Bekopogtam MrStephanos ajtaján,aki a bankett terem menedzsere,és mosolyogva elmeséltem,hogy ki vagyok és miért jöttem.Azt mondta,hogy semmi akadálya,csak beszéljem meg MrsPachnouval.

Hát igen,a semmi akadálya és a MrsPachnou az eleve üti egymást,de nem keseredtem el,bíztam benne,hogy értékelni fogja a próbálkozásomat.Másnap fel is mentem Matsakihoz,aki a titkárnője,és elmondtam neki,hogy mit szeretnék.Azt mondta beszél vele,és majd értesít.

Pár órával később Christína,aki a HousekeepingSupervisor és a közvetlen főnököm,behívatott az irodájába.Elmesélte,hogy MrsPachnou azt üzeni,hogy nem áll módjában meghosszabbítani a szerződésemet januártól,mivel a mosodában ezekben a hónapokban nincsen túl sok munka,de ne keseredjek el,mert márciustól várnak vissza teljes munkaidőben.

Na most ez több szempontból is üti az elképzeléseimet.Elősször is,nem áll szándékomban full time-ban az alaksorban dolgozni,másodszor pedig roppantul bosszantónak találom,hogy egy tolvonással elintézte a kis ügyemet,és meg sem próbált nekem másik munkakört találni jövő évtől.

Szóval segítségül hívtam tündérkeresztanyám,aki nem más,mint MrAnaniadis,és olyan levelet írtam neki,amit még a miniszterelnök sajtóreferense is megirígyelne.Óvatosan említést tettem kedves közös ismerősünk közbenjárásáról és az igyekezetemről is,abban reménykedve,hogy kapok egy esélyt a bizonyításra.

Remélhetőleg elküldi értem a hintót,meg a szép új ruhát,hogy ne maradjak le a buliról,mert mégis milyen mese az,ahol tündérkeresztanya a gonsz mostohával paktál le!?

 Ahogy minden mese jóra fordul egyszer,úgy látom én is egyre erősebben a fényt az alagút végén.Holnaptól hivatalosan is az utolsókat rúgom a mínusz másodikon.És a mosodai valóságom,ami humorforrásnak mindenképp jó volt erre a pár hónapra,lassan csak egy régi sztori csupán.Habár a cuki szürkétől nehéz lesz megválnom,szívemben fogom őrizni műszálas emlékét.

Amikor fiatalon külföldre sodor az élet vagy Te fordítod a botkormányt a határon túlra,akkor bármilyen meló poén számba megy.Az elején csak mosolygunk,hogy hú meg há,mekkora arcok vagyunk,hogy bevállaltuk,de ahogy telik múlik az idő,egyre kiábrándítóbb a felismerés,hagy komolyan akkora marhák vagyunk,hogy egy alaksorba hajtogatunk minden nap!?

Persze mindig azt mondják az okosak,hogy rögös az út és az élet nem habostorta,na de meddig is kell mászni azon a bizonyos szamárlétrán?Ha figyelembe veszem a koromat,akkor valamicskét megnyugtat a tudat,hogy 22 évesen még nem késtem le a szuper állásomról,és a CVmben is jól fog mutatni a HotelGrandeBretagne,mint munkatapasztalat,de mi a biztosíték arra,hogy végig fogom csinálni,amit elkezdtem?

Mi emberek mindig várunk valamire,amikor középiskolások vagyunk,akkor azt mondjuk,hogy milyen jó lesz,ha már leérettségiztünk,és egyetemre járunk.Aztán az egyetemen a diplomát sürgetjük,majd az áhított papír után,a szuper állást,a szuperfizuval.Amikor már családunk van,azzal nyugtatjuk magunk,hogy mennyivel egyszerűbb lesz,ha a gyerekeink felnőnek,stb stb...majd egy szép napon arra ébredünk,hogy egész életünkben csak vártunk és nem éltünk.

Azt gondoltam,hogy az én várakozási időm lejárt azon a napon,amikor Görögországba érkeztem,erre újból egy sorvégén állok,egy újabb sorszámmal,miközben azon sopánkodom,hogy mikor következem már végre én!?

Rá kellett döbbennem,hogy az élet folyamatos feladatok sora,amiket vagy megoldunk vagy nem,vagy moslyogva csináljuk végig és tanulunk a hibáinkból vagy elbukunk a legszigorúbb vizsgabizottság előtt,ami nem más,mint saját magunk.A megfelelési kényszer talán rossz tanácsadó,de mégis iránymutató lehet.Erőt adhat egy új kezdethez vagy a következő lépéshez,ami talán csak egy újabb ablakhoz elegendő,ami után egy másik következik,mégis befejezettnek tekinthetjük azt,amit elkezdtünk.

A képmutató azt mondja,hogy nincs probléma,csak meg nem oldott feladat,hát igen,mondjuk hozzáállás kérdése a dolog,de maradjunk annyiban,hogy minden élethelyzet,amit sikerül legjobb tudásunk szerint kezelnünk,és minden kitűzött cél,amit elérünk,erősít minket abban a hétköznapi háborúban,amit a világgal és magunkkal kell megvívnunk.

Most,hogy ezt a lelkesítő beszédet a nagyközönség elé tártam,valószínűleg újból egy lépéssel közelebb kerültem a nirvánához,habár úgy tűnhet,hogy csak önös érdekeim vezéreltek,mégis remélem mindenkit tettekre buzdít majd kis eszmefuttatásom!

Még mindig előfordul,hogy például amikor a buszon vagy a trolin ülök,és bambulok ki az ablakon,meglepetten veszem tudomásul,hogy tényleg itt vagyok.Mármint,ha jól belegondolok,akkor tök furcsa,hogy nem Budapest,hanem Athén hétköznapjait élem,és hogy a metróban görög zene szól vagy,hogy egy nap alatt látok annyi helyes pasit,mint otthon két hét alatt összesen,és hiába van november vége,még mindig tavaszi kabátban lattézom egy kávézó teraszán.

Azon már csak mosolygom,hogy a tömegközlekedési eszközökön az emberek az ajtók előtt összpontosulnak,és előbb tapossák agyon egymást,mint hogy beljebb menjenek,és nem azért,mert degeneráltak,hanem mert tényleg lesz*rják.Ennek ellenére a mozgólépcsőn főbenjáró bűn a bal oldalra állni és ezzel akadályozni a sietőket.Mondjuk úgy,hogy elég furcsák na!

Megfigyeltem továbbá azt is,hogy a görögök körében nem nagyon divat a WC használata után kezet mosni,ami elég elrettentő,ezen felül,abszolút megszokott a férfiaknál,hogy nyilvánosan túrják az orrukat vagy vakargatják a tökeik,ami megint csak ízléstelen és visszataszító.Ez biztos a déli mentalitás velejárója!?

A nem éppen imponáló kis kultúrális kalauzom után,kanyarodjunk vissza a személyes kálváriámhoz.Ugye pár napja említettem,hogy megvan a jegyem és húde klassz,na ez az információ egy idióta,terápiás banki alkalmazott miatt meghiúsult,úgyhogy megint csak ott vagyok,ahol a part szakad,mivel gondolom mondanom sem kell,hogy a részmunkaidős mosónői fizetésem nem tartozik a TOP10es keresetek közé,így hosszas mérlegelés után a busz mellett döntöttem,ami 23órányi utazást vesz igénybe,viszont csak 21ezer forintba kerül.Jelenleg próbálom magam lelkiekben felkészíteni a Balkán átszelésére és nem gondolni a macedón és szerb vécézési kultúrára.

Most,hogy a pénzügyeimnél tartunk,akkor őszintén be kell valljam,a spórolás sosem tartozott az erősségeim közé,de hát egyszer ezt is el kell kezdeni.

Ha egy nap bármilyen kitüntetést kapnék vagy életműdíjat,azt fogom mondani a mikrofonba,hogy: "Köszönöm édesapámnak,aki komoly nevelési megfontolásból megvonta tőlem az anyagi támogatást,ezzel felkészítve a kemény életre,és mégjobban köszönöm édesanyámnak,aki ennek ellenére sem hagyott éhen halni!"

Most,hogy kicsit együtt sajnáltuk magam,evezzünk boldogabb vizekre.Kiderült,hogy mi volt a mosodában betöltött karmikus küldetésem.Ma megtudtam,hogy Stephanos,aki a blogon,mint néma imádóm vált ismerté,tegnap eljegyezte Kyriakh-t,aki az 50éves munkatársnőm.A sztori a következő,Stephanos évek óta szerelmes volt Kyriakhba.Amúgy a Kyrikh vasárnapot jelent,mivel a görögöknél nőinévként is használatos a vasárnap és a péntek.Szóval Vasárnap nem mutatott túl nagy hajlandóságot,már ami ifjú Padovanunk érzéseinek viszonzását illeti.Viszont amikor híre ment a mínusz másodikon,hogy Stephanos újabban rólam álmodozik a szennyesek között,akkor végre Vasárnap is rádöbbent,hogy mi is forog kockán.Körülbelül két héttel ezelőtt teljes titokban randevút beszéltek meg,ahol megtört a jég,szóval ma mindenki meglepetésére,kéz a kézben be is jelentették,hogy nyáron egybekelnek.Lány gyermeküket valószínűleg Péntekenk vagy Amidalának fogják hívi.Hát igen,a szerelem nem ismer határokat!

Mai rovatomban,sokak örömére új kérdéskörrel fogok foglalkozni.Félretéve a több ízben kitárgyalt párkapcsolati témát,rövid utazásra invitállak Titeket a görög gasztronómia ezerarcú világába.

Míg érkezésemet megelőző ismereteim kimerültek a pitában feltálalt gyros és a nyársra tűzdelt suvlaki,az úgynevezett rablóhúsban,mára már egész sorát próbáltam a helyi ételkülönlegességeknek.Ebben a közel sem unalmas étlapban,egy laikus könnyen elveszetnek érezheti magát,mivel általában a túristákra specializálódott helyek kínálata nem mutat túl a jól ismert tzatzikin vagy az oregánóval megbolondított görög salátán.

Kalandozásomhoz segítségül hívtam Artemis Mitrupopulut,aki bio ebéddel készült a riportunkra.Az asztalra,nagy tálban felszolgált zöld fűre emlékeztető saláta kerül,tiropitakia-val (sajtpitácska) tálalva.

(Vera)-Artemisz,mit is fogunk ma enni pontosan?

(Artemis)-Fűsalátát,amit a nagymamám Árkádia lejtőin szedett,tehát abszolút bio,emellett emésztést serkentő és méregtelenítő hatású.

(Vera)-És hogyan készítetted el?

(Artemis)-Elősször is alaposan átmossuk,majd vízben megfőzzük,végül a nagyszüleim által készített olivaolajjal és az erkélyemen termesztett citrommal locsoltam meg,majd egy csipet tengeri só, és már kész is.

(Verka)-Mivel szokás ezt a salátát tálalni?

(Artemisz)-Szokás hallal enni köretként vagy lehet rizzsel összekeverve,de én most fetasajttal és tirópitával tálalom,csak hogy tényleg abszolút biók maradjunk,mivel a sajtot is a hegyekből hoztam,és a pita házi kemencében sült.

(Vera)-Akkor ha jól értem egy athéninak vidéki rokonok nélkül lehetetlen lenne ezt az ebédet az asztalra varázsolni?

(Artemisz)-Görögországban általában majdnem minden családnak van falun élő rokona,így például nem is nagyon találkozhatsz kifejezett bio boltokkal a városokban.

(Vera)-Tehát egy magamfajta külföldinek esélye sincsen a bio táplálkozásra?

(Artemis)-Természetesen van,mivel Athénban több helyen is van piac,ami heti kétszer firss zöldségeket,gyümölcsöket és különböző tengeri halakat kínál,jóval olcsóbban,mint a super marketek.

(Vera)-Gondolom,hogy ezeken a piacokon alkudni is lehet?

(Artemis)-Nem,az árak ki vannak írva,de standonként változó,tehát érdemes előbb körülnézni.Jó tanács,ne nagyon öltözz ki,mivel a csinosabb lányoknak előszeretettel szólogatnak be!

(Verka)-Például?

(Artemis)-Legutóbb,mikor mentem,egy bácsika szó szerint elordította magát,hogy "Figyelem,egy modell tévedt a piacra!!!"vagy,hogy "az én uborkám,jobb,mint másé",stb...

(Verka)-ha,ha...Akkor,ha jól értem a bókokat ingyen osztogatják!És mit készítesz nekem legközelebb?

(Artemis)-Arra gondoltam,hogy következő alkalommal Paputsáki-t (cipőcske) csinálok,ami töltött padlizsán,de rájöttem,hogy nincs idénye,tehát frisset beszerezni nem nagyon lehet,szóval inkább Gigantes-t (óriás) főzök,ami óriásbabból készült kifejezetten téli étel.

 Megemésztve a hallottakat és a bio ebédet,azt hiszem Ártemis vitaminbombája elegendő energiát fog adni a mai mosodai munkához,és még a kalóriák miatt sem kell aggódnunk,szóval Καλή όρεξη (ejtsd:kalí órexi!,jó étvágyat) mindenkinek!

Miután megnéztem a Joulie and Julia című filmet,elképzeltem,hogy milyen lenne azokban az időkben élni, ahol a nők magassarkúban és köténykében főznek, és éppen, amikor szexin megízlelik a fakanálról a gőzőlgő ételt, betoppan a nyakkendős férjük, újsággal a kezében. Majd azt mondja, "hi Darling!", egy kitartott pillanat a röpke csók erejéig,és az élet megy tovább.

Habár nem vagyok biztos benne,hogy nem választanám-e inkább a szexet a konyhapulton,a mosogatás helyett,mégis azt kell,hogy mondjam,tetszik,amikor kis kosztümben serénykednek otthon a desperate housewife-ok,és professzionális tálalással várják haza dolgozó férjüket.Persze ez csak egy unatkozó lány fantáziája vasárnap délután,ami a film magávalragadó hangulatának tudható be.

Talán azért hesegetem ilyen szorgalmasan a társas életnek még csak a gondolatát is,mert az én biológiai órám még csak a huszaséveim elejében lévő féktelen bulizásnál és kalandozásnál tart,ahol egy komoly kapcsolat csak zavaró tényezőnek minősülő súlyos teher.

Jelenleg a közelgő ünnepektől sem kell tartanom,amik általában okot adnak a szerelem utáni sóvárgásra,mivel ez a Karácsony a rég nem látott szeretteimről fog szólni,nem pedig a bújjunk össze a hideg téli estéken a meleg takaró alatt jellegű -minden nő álma-, két ünnep közti semmitevés lesz.

Mondjuk a bújjunk össze dologot éppen el tudnám képzelni valami vicces handsome guy-al,habár a helyzetem közel sem rózsás,már a kávéborogatós fiú sem tetszik annyira.Biztos velem van a baj!:)

Ha mindenképpen magyarázatot szeretnék találni erre a közel sem súlyos problémára,ami több hasonló korú lányt is érint,akkor egyszerűen csak azt mondom,hogy még keressük önmagunk.Mármint úgy gondolom,hogy abban az élethelyzetben jó rálelni "valaki különlegesre",amikor már megtaláltad a helyed,azon az úton jársz,amin szeretnél.Mert ha idő előtt elkötelezed magad egy arra alkalmasnak az oldalán,akkor megtörténhet,hogy az egyszerűség és a békesség kedvéért inkább lépsz az általa preferált ösvényre,ahelyett,hogy kitartottál volna az elképzeléseid mellett.

Persze a teóriám több sebből vérzik,de talán újfent elég lesz ahhoz,hogy fölborzolja az amúgy ellaposodott kedélyeket!Ha már a blogom lelkiállapotánál tartunk,akkor magamon kívül senkit sem hibáztathatok.Pont a minap olvastam végig az utolsó bejegyzéseimet,és rájöttem,hogy a mostanában feldobott labdáim valószínűleg a családomon és a legjobb barátaimon kívül,mást nem fognak a képernyő előtt tartani.

Eszembe jutott,hogy elenegedem a fantáziám,és írok pár fiktív kis sztorit,meg nem történt randikról és filmbe illő történésekről.De inkább őszintén bevallom,hogy rémesen unatkozom.Az égvilágon semmi sem történik,egy két átlagosnak mondható dolgot leszámítva.Napok óta össze vagyok zárva a gondolataimmal,amik jelenleg távol esnek Athéntól és a mosodai valóságtól.

Képzeletben napfényes helyeken járok,és fancy partykon veszek részt,olyan munkám van,amit élvezettel csinálok,és a szürkeruhás mosodában dolgozó lány,már csak egy régi emlékkönyv lapjainak a szereplője.

 Ma végérvényesen halálra untam magam a mosodába, mivel ezen a héten egyedül vagyok délutánonként,mert nincs túl sok vendég a szállodába,ez amolyan holt időszak,szóval meló sincsen.

A lady-k,így hívják magukat,négykor elhúznak,és én ott maradok Stephanossal.Hát igen,Stephanos vicces egy figura,körülbelül 28éves lehet,jó testfelépítésű,kedves srác.Senki számára nem titok,hogy már az első nap belém esett,tehát gondolom ez a magyarázat arra,hogy miért nem szól hozzám.Ott vagyunk egy helyiségben órákon át,nap mint nap,és ő egyetlen szót sem szól.

Ahogy mindig,ma is hatkor mentem kajálni,mire visszajöttem Stephanos átkapcsolta a rádiót egy általa preferált adóra,amin ilyen galaktikus űrkommandós zene ment.Tudom,hogy az előbb említett zenei meghatározás valószínűleg nem létezik,de nekem rögtön ez ugrott be róla.Ilyen csillagközi inváziós lézerkard effektek voltak benne,és monoton géphang mondta a szöveget.Próbáltam kibírni röhögés nélkül,miközben elképzeltem,ahogy Stephanos extra feszülős elasztikus farmernaciban nyomja otthon a tükör előtt a discógömbös szobájában a partyt,a falon DarkWederes poszter,majd anyu kopog,hogy kész a vacsi fiacskám.

Meló után Ártemisszel kávéztam,és arról diskuráltunk,hogy ki milyen szilveszteri rucit szeretne, és hogy mennyire jó lesz kicsit otthon lenni.

Amíg hazafelé sétáltam,azon gondolkodtam,hogy holnap lesz a napja,hogy elkezdjem az ötnapos tisztítókúrámat,hogy majd amikor megérkezem Magyarországra,akkor mindenki megjegyezhesse,hogy "De jól nézel ki!!!",aztán a karácsonyi zabálásban megint elhízhatok,hogy kezdhessem az egészet előlről.Ennek örömére vettem sok zöldséget és gyümölcsöt a csoda turmixokhoz,majd amikor végre beértem a lakásba,akkor némi öniróniával megjegyeztem magamnak,hogy ma sem váltottad meg a világot Vera,de legalább összehajtogattál 4 karótsi (ejtsd:karóci!,tolikocsi) törölközőt.

Kicsit kezd az agyamra menni ez a stresszmentes élet,de már csak egy 1 hónapot kell kibírnom,aztán lejár a szerződésem,és reméljük feljutok végre a felszínre.Meg amúgy sem árt rápihenni a magyarországi látogatásomra,mivel nagyobb összegű fogadásokat mernék kötni,hogy kemény 10 nap lesz.Erről jut eszembe,hogy megvan végre a jegyem,23-án érkezem és egészen január 4-ig maradok,tehát mindenkit arra kérek,hogy mihamarabb egyeztessen időpontot a személyi titkárommal,mert vészesen fogynak a helyek! :P

Csúnya,rossz blog tulajdonos vagyok,mivel bejegyzés nélkül hagyom a hűséges olvasóimat már napok óta,pedig nekem itt kötelességeim vannak,amiknek nem tettem eleget az utóbbi időben.

Im sooo SORRY,de elkezdtem írni valamit a bloggal párhuzamosan,és ez lefoglalja a gondolataim 120%át.A szóbanforgó dolog,amit még egy darabig szeretném ha homály fedne,szóval ne is kérdezzétek,mert úgyse árulom el,hogy mi az,olyannyira magával ragadott,hogy néha azon kapom magam,hogy nem vagyok itt,tehát jelenleg kettős életet élek..'asszem kezdek bekattanni' :)

Amikor éppen nem a képzelt világomban ütöm el az időt,akkor vagy a mosodában hajtogatok vagy az Artemiszékkel találkozom vagy a Robertóval kávézom.Na jó,azért ennyire nem egyhangú itt az élet,de Judit távozása óta nem buliztam,nem volt fellépésem egy meleg bár színpadán sem és még csak alkoholt sem ittam.

Mielőtt még magam is elkönyvelném ezt a bejegyzést a 'tartottad volna meg magadnak'-bejegyzések táborába,elárulom nektek,hogy híreim vannak!!!

Már több,mint két hónapja vagyok a hotelben,persze megismertem csomó embert,de a görög fiatalok,akik a felszínen dolgoznak,nem nagyon beszélgettek velem,egészen a hét elejéig.

Még múltkor eldöntöttem,hogy a sarkamra állok és megkérdezem a kávéborogatós cuki pincértől,aki az ominózus eset óta minden nap kitartóan jön a terítőkért,és szótlanul mosolyog,hogy miért nem beszél hozzám soha,nem akar vagy,azt gondolja,hogy nem értem???

Szombaton,pontosan 7 óra után 10 perccel,jött is Diomídis,mert hogy ez a neve,mondjuk jobban örültem volna,ha egyszerűen csak Nikos,de mindegy...Miután köszönt,feltettem neki a jól kitalált kérdésemet.Persze a 'B' válasz volt a helyes,és azóta az eddigi csigatempó is futólépésre váltott,mivel a vacsora után,ahová teljesen véletlenül,általában sikerül egyszerre mennünk,mindig kijön a munkatársával cigizni,pedig ő nem is dohányzik,és velem beszélgetnek.

Ezenkívül a lány munkatársai is elkezdtek jófejkedni,mindenki kérdezgeti,hogy honnan jöttem,meddig maradok,van-e barátom,blablabla...Ha most női logikával párhuzamot szeretnék felállítani Diomídis látszólagos szimpátiája és a munkatársnői hirtelen jött érdeklődése között,akkor azt gondolnám,hogy mindenkinek rólam áradozik:D

Ha pedig ezúttal nem kreálok összeesküvéselméletet,akkor egyszerűen csak szimpi vagyok nekik,ami jó,főleg,hogy remélhetőleg januártól együtt fogunk dolgozni.

Attól eltekintve,hogy kitűnően alakulnak a dolgaim itt,már nagyon várom a Karácsonyt,jó lesz kicsit hazamenni.Egyelőre nincsen repülőjegyem,de nem vagyok kétségbe esve,ha kell,akár stoppolok is.Erről jut eszembe,hogy van egy bátor magyar lovag(om),aki egyszer azt mondta,hogy lóháton jön értem,ha fehér zsebkendővel integetve várom az erkélyen:) Üzenem,hogy csapjon a lovak közé,mert ha a héten nem lesz jegyem,akkor kezdheti felnyergelni Rárót,különben csak jövő karácsonyra érünk haza!

 Egy erkélyes lakásban ülök,ami a tengerre néz.Gyönyörűen süt a nap,és kellemes az idő.Egy kényelmes fotelben heverészve pötyögöm a fancy kis fehér laptopomba a világmegváltó gondolataimat,abban reménykedve,hogy egyszer majd tananyag leszek irodalom órán.

A habos tejeskávém nagy színes bögréből iszom,és azt kívánom,bárcsak sose ürülne ki.Néha felpillantok a monitorról,és a hullámzó tengert nézve belefeledkezem a messzességbe.

Eszembe jut,hogy fölhajtom a toppom alját,mert milyen jól fog mutatni a bronzos bőrőm az új kék rucimba,amit az esti bulira vettem.Erről jut eszembe,még ki kell találnom,hogy milyen kiegészítőket vegyek fel hozzá,lehet,hogy rá kéne csörögnöm a csajokra,hogy shoppingoljunk kicsit.Mondjuk,ha végiggondolom,akkor a fekete karperec,amit a legutóbbi aukción szereztem,éppen illik a cipőmhöz.Igen,ez így remek lesz!

Rágyújtok egy cigire,és beleszívok egyet,aztán újra a klaviatúra felé hajolok,hogy folytassam az előbbi gondolatmenetem.Éppen annál a résznél tart a story,amikor a hősnő válaszút elé kerül,pedig már azt hitte,hogy mindent a kezében tart,de hirtelen hiba csúszott a számításaiba,és most önmarcangoló gondolatokkal kínozza magát.

Jót mosolygok a belső monológon,amit az általam kreált szereplő szájába adok,amikor a tekintetem a monitor jobb alsó sarkában lévő órára téved,és mint egy hidegzuhany ébreszt fel elképzelt világomból.Fölkelek a napfényes fotelemből,és bemegyek a zajos belvárosi lakásba,fölveszem a pulcsim,mert kint hűvös van,gyorsan lekapcsolom a számítógépet,mielőtt még elkésnék,egy utolsó pillantás a tükörbe,aztán már rohanok is a mosodába...

 Önmagához hűen egy üveg Unicummal érkezett.A nagy találkozás örömére meg is ittuk a felét első este,aztán tűsarkúban vágtunk neki az athéni éjszakának.

A jókedv eleve adott volt,persze a DirtyGingerben elfogyasztott metaxa tonicok rátettek még egy lapáttal.Az sem elhanyagolandó,hogy azért külföldön könnyebben elengedi magát az ember,bár nekünk ez otthon sem okozott soha problémát.

Ahhoz képest,hogy indulás előtt megbeszéltük,hogy első este csak lightosan bulizunk,sikerült 6ra hazaérnünk úgy,hogy rögtön hármat pipálhattunk ki a "number one szórakozóhelyek Athénban" című listámból.

A hangulatfokozás kedvéért egy Áris nevű taxis megpróbált elrabolni minket,mivel 2perc alatt beleszeretett a nővérembe,viszont a végére annyira elragadtatta magát,hogy már nem volt vicces,főleg,hogy olyan terápiás volt szegény,hogy képtelen volt megjegyezni a nevünket,Juditot drágámnak,engem pedig Viktóriának hívott.

Az est emlékkönyves beszólása a VillaMercédeszben hangzott el.A nagy tömegben,egy helyes srác keveredett mellénk,és én ezt meg is jegyeztem Juditnak.Erre Ő odafordult a fiúhoz és mondott neki valamit,majd rám nézett.

(Judit)-Megmondtam neki,hogy bejön neked!-mondta elégedetten.

(Verka)-Igeeen!?!És milyen nyelven mondtad neki??

(Judit)-Hát magyarul! :)

Pénteken Ártemiszéknél vacsiztunk,majd együtt elmentünk Gáziba.Nem tudom,hogy milyen felindulásból,beültünk a Soho nevű clubba,ahol üvöltve sem lehetett kommunikálni,mert annyira hangosan bömbölt a napjainkban egyre inkább teret hódító elektronikus zene.Arról már nem is beszélve,hogy a stroboszkóptól minimum egy diopriát romlott a látásunk,tehát átmentünk a múltkori meleg bárba,nehogy valaki epilepsziás rohamot kapjon.

Aztán itt,olyan MonarSister-esen kibontakoztunk,és a ketrecben éltük ki elfolytott vágyaink,alibiként használva a tényt,hogy itt úgyis csak melegek vannak.Aztán a kis produkciónk után kiderült,hogy azért van itt pár eltévedt heteró vagy bi,ez pontosan nem derült ki,de nem is érdekelt senkit.Megint csak hajnali 5re értünk haza.

Szombaton délután háromig küzdöttünk az életbenmaradásért,aztán elmentünk várost nézni.A nővérkém szikrázó szőkeségének köszönhetően,mindenhol oroszul kiabáltak utánunk,hogy "paruszki,paruszki".Még Juditot is meglepte,hogy a görög férfiak milyen barátkozóak,kiváltképp a külföldinek látszó nőkkel.

Este főzőcskéztünk,jobban mondva Judit csinált nekem magyar vacsorát,aztán az erkélyen iszogattunk,időközben Robertó is befutott,végül Afi a barátaival,ergó kisebb fajta házibuli kerekedett.

Vasárnap megmásztuk az Akropoliszt,elementünk egy tavernába,órákig kávéztunk egy teraszon,mondhatni asszimilálódtunk az itteniekhez.Este DVDztünk,megnéztünk egy kémes filmet,szóval azóta újfent titkosügynök akarok lenni,és totál lefárasztottam szegény tesómat a fikcióimmal.Amúgy szilárd meggyőződésem,hogy remek kém lennék,főleg a vállalati szférában,plusz pont,hogy ott még ölni sem kell.

Hétfőn metróval kimentünk Pireasba,ahol a kikötő van,hááááááááát...a tengeren kívül semmi más látnivaló nincs ott,minden koszos,lepukkant,beleértve az embereket is,nekem inkább volt nyomasztó,mint hű de klassz,de legalább ezt is láttuk.

Utána búcsú est címszó alatt elkezdtünk vodka narancsozni,elmentünk egy bárba,rengeteget nevettünk és mindenféléről beszélgettünk.Meglepő mód,jól esett CSAK hallgatni.Néztem,ahogy beszél,még mindig hülye,még mindig szép és még mindig imádom.Már akkor tudtam,hogy most,hogy itt volt velem 5napot,kevesebb lesz ez a város,ha visszamegy.Ez a hét pontosan azt erősítette meg bennem,amit sajnáltam otthon hagyni,azokat az embereket,érzéseket,amik hiányoznak.

Mától újra meló,vár rám a sok törölköző,meg a cuki szürke...

Tudom,tudom...ezer éve nem írtam,de fogalmazzunk úgy,hogy elegendő hatásszünetet hagytam a legutóbbi téma feldolgozására.

Kezdjük ott,hogy ennek a hónapnak is vége,azt hiszem,túl vagyok a nehezén.Szereztem lakást,barátokat,van állásom,megkaptam az első fizumat is és a csótány sem evett meg.

A mosodai lét még mindig uncsi,a nap fénypontja,amikor a kávéborogatós fiú terítőkért jön.Még randira nem hívott,viszont a nevemet már megkérdezte,szóval nem éppen egy a vérmérsékletünk,de hát ez van.

Kezd hideg lenni Athénban,az utcákon már karácsonyi dekorációk villognak,és Verka is egyre jobban hiányol Titeket.Szakadó esőben és nagykabátban,már annyira nem poén Görögország,főleg,hogy a központi fűtés csak este hattól éjfélig üzemel,szóval rémesen hideg van a lakásban.Ez bevett szokás errefelé,tehát újabb piros pont a stupid greek systemnek.

A nap,a hét vagy akár a hónap híre is lehet,hogy a nővérem meglátogat,csütörtökön érkezik és hat napot marad.Szóval rettegj Athén,mert jövünk!!!!Remélem normalizálódik az időjárás,mert ez a monszuneső nem a legjobb a városnézésre.

Ma fel kell hívnom a főnököm,és valami hihető dumával ki kell könyörögnöm pár nap szabit családi okokra hivatkozva.Aztán ledolgozom,ha Judit elment.

Ahogy mindig,gondolom most is kiteszünk magunkért,és lesz pár vicces story a hét végére:)))))

Ha már a vicces sztoriknál tartunk,akkor azért született pár új a napokban.Pénteken Robertóékkal bandáztam,a változatosság kedvéért Kolonákiban.A megszokott bárokban voltunk,a megszokott emberekkel,aztán 3körül mindenki bemondta az unalmast,pedig én még nem voltam álmos.Persze Princess of Hungary hű alatvalója sem akart még haza menni,így kettecskén elmentünk egy görög discóba.Ami végülis egy buzukiának felel meg,azzal a különbséggel,hogy nem élő zene van,de amugy minden ugyanúgy megy.

Bementünk és átgázoltunk a térdig érő fehér szalvétákon,amit a görögök előszerettel dobálnak a mulatozás közben,amúgy jobb helyeken virágokat hoznak ki az asztalokhoz,természetesen aranyáron,és azzal lehet dobálni a fellépőket.Ezenkívül jellemző még a tányértörés is.

Na,itt csak szalvéták voltak,de azok töménytelen mennyiségben.A helyiségben kb 100an voltunk,ebből talán velem együtt volt 20nő,a többi mind pasi.Egyértelmű,hogy következőleg otthon hagyom Robertót:P

Az úgynevezett 'pareá'-k (társaságok) együtt táncolnak,de senki nem veszi rossznéven,ha bekapcsolódsz.Igazi görög buli,igazi görög zenékkel,nekem személyszerint nagyon tetszett.

Szombaton Artemiszékkel találkoztam és elmentünk Gáziba egy meleg bárba.Végülis hova járjon egy magamfajta szingli,ha nem egy totál homokos clubba,ahol heterót csak évente egyszer látni,de nem ellenkeztem,mert a meleg bulik köztudottan jók,és amúgy is kíváncsi voltam athén ezen miliőjére is.

A hely designja meglepően semmitmondó volt,mondjuk a plafonról lelógatott ketrecek azért segítettek valamicskét a csupasz fekete falakon.Amikor odaértünk,még elég kevesen voltak,de egy órával később,már teltház volt.A beválalósabbak a színpadokon és a kalitkákban táncoltak,bár a mozdulatsor inkább hasonlított egy elcseszett pornófilm imitációhoz,mint egy sokkal inkább ideillő gogóhoz.Ha az én véleményem nem is sokat tesz a latba,már ami a homaszexuálisok bulizási szokásait illeti,többet vártam.

Négy óra körül bevágódtam egy taxiba,a telefonomat sikerült benne hagynom,ami azóta is kicseng,viszont az idióta sofőr nem veszi fel,hogy esetleg lebeszéljük,hogy mikor és hol kaphatnám vissza. :@:@:@

Este talán Steffivel iszogatunk kicsit,még nem döntöttünk,meglátjuk mihez lesz kedvünk,az időjárás elég depresszív,szóval én lehet inkább a filmezésre szavazok.

 Napok óta próbálom 'megerőszakolni magam',hogy összehozzak valami jópofa kis bejegyzést,mondjuk a görög politikai életről,vallásról vagy az ókori drámák és 21.századi problémák közti összefüggésekről,mivel arra gondoltam,hogy kicsit hanyagolom a nő Vs. férfi témát,és megcsillogtatom írói sokoldalúságomat.Hát ez egyelőre nem jött össze,de majd legközelebb...

Ma olyan kérdéseket fogok boncolgatni,ami véleményem szerint a legtöbb fiatalt foglakoztatja.(ez elég tanítónénisen hangzott-szerk.megjegyzés) Elnézést,helyesbítenék,engem és a barátaimat foglalkoztat.

A mai fiatalok krónikus ellustulása elég szomorú jövőképet jósol.Miért nincs a korosztályunknak igénye a kultúrális életre,értem ezalatt a színházlátogatást,olvasást,önképzőkörök alakítását,kirándulást,stb stb...

Lehet,hogy régen a politikai rezsim ráhatása kényszerítette az embereket a dinamikusabb szociális tevékenységekre,viszont a modern demokratikus társadalom hajlamos berendezkedni egy szürke,unalmas életre.

A szülők által megteremtett anyagi biztonság sok esetben mentesíti a gyerekeket a célkitűzésektől.A multimédia rohamos fejlődése háttérbe szorítja a színházakat vagy egy-egy könyv elolvasását.Néhányan inkább fociznak joystick-kal a tévé előtt,minthogy kimenjenek a szabadba,és már ismerkedni is internetes úton a legegyszerűbb.

Sajnos még egy rátermettebb is hétköznapivá válhat,ha hagyja,hogy környezete kedvét szegje,és enged az uralkodó szociális attitűdnek.Mielőtt az eszmefuttatásom átcsapna egy professzionális pszichológiai tanulmányba,kicsit példálóznék a saját biográfiámmal:)))

Otthon megvolt a nagyszerű kis életem,a biztos hátteret nyújtó,remek családom,a lakásom,a munkám,a fantasztikus barátaimról,már nem is beszélve,tehát minden adott volt egy boldog élethez.Igen ám,de kezdtem azon kapni magam,hogy minden nap ugyanolyan,a programjaim megszokottak,a nagyratörő terveim egyre halványabbak,...utolért a legrosszabb rémálmom:középszerű lettem!!!!

Akkor döntöttem úgy,hogy nem hagyom magam,és csinálok valami olyat,amit már régóta szeretnék,ami új,ami más,ami eddig ismeretlen utakat nyit meg,és visszahozza a világgal,az emberekkel és önmagammal szembeállított kiváncsiságomat.Persze,ha bárki hasonlót érezne,nem kell feltétlen elhagynia az országot vagy egy teljesen új életet kezdeni,egyszerűen csak ki kell nyitni a szemünket,a szívünket és azokat az ajtókat,amiket eddig nem nem mertünk,nem akartunk vagy nem tudtunk.

Lassan olyan leszek már,mint a kisBudha,de csak gondoljátok végig,hogy mik azok a dolgok,amiket mindig is szeretettek volna!?Én például soha nem akartam "tűzoltó lenni vagy vadakat terelő juhász",és még most sem tudom feltétlen,hogy mi akarok lenni,de VALAKI mindig is akartam lenni,és tudom,hogy leszek is.

Kell,hogy az ember higyjen magában,hisz ha saját magadban nem hiszel,akkor hogy akarod,hogy mások higyjenek benned!?Én osztom a véleményt,hogy az önbizalom az fél siker,és,hogy minden agyban dől el.Lehet ezt sznobizmusnak,nagyképűségnek vagy bárminek hívni,mondjuk én inkább egészséges életfelfogásnak nevezném.

Sok ember mások bukásából nyer önigazolást,és büszkén veri a mellét,hogy "hahá,neki is szar,nem csak nekem!",de ez a szemlélet amellett,hogy hosszútávon nem boldogít,a "saját életünk drámáját" sem lendíti pozití irányba.

Tehát felejtsük el,hogy a szomszéd nője mindig zöldebb!Tervezzük meg a saját kertünket,dolgozzunk rajta,ne hagyjuk,hogy elszaporodjanak a gyomok,aztán mikor elkészültünk és learattuk munkánk gyümölcsét,akkor üljünk le a padra,és büszkén gyönyörködjünk életünk munkájában!

 Tegnap a munkából hazaérve,hulla fáradtan próbáltam rávenni magam a hajmosásra,amikor megcsörrent a telefonom.Robertó hívott,hogy menjek át,mert balkon-party van nála,és páran borozgatnak,meg dumálnak.Mondtam neki,hogy egyenlőre nem igérem meg,mert alig élek,de a fürdés közben eldöntöm.

A kellemes melegvíz még jobban elálmosított,így elhatároztam,hogy inkább pizsama bulit csapok alone.Éppen az ágyam felé tartottam,amikor megpillantottam egy hatalmas csótányt a parkettán.A fajtársai közt elefántnak nevezhető,esküszöm,hogy soha nem láttam ekkora bogarat vagy rovar vagy mi ez.Persze elkezdtem sikítani,és átrohantam a lakás másik felébe.

Eldöntöttem,hogy egy percig sem vagyok hajlandó egy légtérbe maradni  vele,egy pillanat alatt felöltöztem,majd újságpapírból készített ütőfegyverrel kimenekítettem a táskám és a laptopom az íróasztalomról.

Átmentem Robertóhoz és közöltem vele,hogy itt alszom,mert van egy új lakótársam,és nem merek hazamenni.Természetesen mindenki nagyon okosan elkezdte magyarázni,hogy le kellett volna csapnom.

First of all,nem merek a közelébe menni,és a másik,hogy hiszek a karmában,meg amúgy is sírógörcsöt kapok,ha mégegyszer meglátom!!!!!

Aztán reggel beszaladtam a boltba,vettem 3 féle csótány csapdát,még rá is gugliztam,hogy hogyan lehet hatékonyan kiírtani őket.Hézagmentesítés,lehetséges búvóhelyek megszüntetése,ajtó-ablak zárva tartása,elszórt szénhidrátok feltakarítása.Α harc ezennel elkezdődött!!!

A mosodában elmeséltem a kálváriámat,és az egyik öreglány Georgia,mosolyogva osztotta meg velem a saját tapasztalatait,miszerint egyik éjjel aludt,és érezte,hogy valami van az arcán,odanyúlt és egy csótány volt.Na tehát kb most csomagolok,és költözöm haza,mert az biztos,hogy ha egy ilyen rámászik a fejemre,akkor szörnyethalok.

Most itthon vagyok,persze az összes villany ég és,mint valami paranoiás járkálok a csótányirtó sprayvel a kezemben.Én nem tudom,hogy hogyan fogok tudni elaludni.Próbálkoztam agykontrollal elhesegetni a rémképeimet,mivel én sokkal nagyobb vagyok,meg okosabb,meg erősebb,de semmi sem használ.

Meg kellene barátkoznom a gondolattal,hogy itt van,végülis már volt pár csótány palim,so lehet csak be akart mutatkozni.Ha nem sikerülne kilakoltatnom,akkor elnevezem 'tudjuk kiről',az a név éppen illene hozzá:P

A pompás libanoni, távol keleti akcentussal hűvösen megjegyezte, hogy az orosz tojás a kedvence…Gondoltam, ez aztán a szexuális szokások multikulturális találkozása. Magyar lány, libanoni srác, Görögország és orosz tojás???

Aztán kiderült, hogy ez valami speckó kaja, bár szerintem csak a reakciómból akarta csekkolni, hogy mennyire vagyok nasty;)

Végre egy férfi, aki megdönthetné az általános tapasztalatokból megfogalmazott nézetemet, miszerint a modern világ dzsungelében a férfiak bogyókat gyűjtenek, a nők pedig vadásznak (rájuk).

Amikor pontosította az előbbi kétértelmű elszólását, már nem tudtam visszatartani a nevetést, és vele együtt pirultam el a hűtőpult előtt. Aztán amikor azt mondta, hogy most biztos azt gondolod, hogy valami állat vagyok, akinek csak a szexen jár az esze, akkor már nem voltam biztos benne, hogy még álmodom vagy most kamion itt álok egy extra ultra mega helyes ismeretlennel smink nélkül, melegítőbe és előbb tényleg azt mondta, hogy a szexen jár az esze, miközben mélyen a szemembe nézett és egyszer sem pislogott???

Lányos zavaromat leplezve készültem valami frappáns választ adni, amikor egy női hang zavarta meg a tökéletes pillanatot… Rafiiiiiiiii!!!

Még utoljára rám mosolygott, majd lekapott valamit a polcról és eltűnt..Én pedig egyszerű délibábnak betudva a fiút, a régi ideáimmal sétáltam haza a boltból,egy doboz orosz tojás salátával a szatyromban.

Kettő körül elindultam dolgozni. Gyalog mentem, egy, mert közel van a hotel, kettő, mert hétágra sütött a nap. Félúton összetalálkoztam egy magas, sármos pasival, aki nagyon ismerős volt. Úgy tűnt, hogy én is neki, mivel lelassította a lépteit, majd megszólított.

-Veronika??? - Itt már nagyon kínosan éreztem magam, még a nevemet is tudja!!! Azért annyit egyik buliba sem ittam, hogy rá ne emlékezzek!?!

-Larnaca, Hotel SunHall?!? – És akkor beugrott, hogy Cipruson találkoztunk, amikor a diákcserén leaderkedtem. Mindig ott volt a szállodában, valószínű, hogy ő az egyik tulaj vagy főnök vagy valami. És azért tudja a nevem, mert egyszer a kávézóban hagytam a telefonom, és ő volt a becsületes megtaláló.

Na akkor értetlenkedtünk kicsit, hogy ő mit csinál itt, meg én mit csinálok itt, majd megint a női hang… - Kardiá mou!!! (=szivem)

Hátrafordultam és egy 1,90es plastic fantastic állt, kérdő tekintettel meredve ránk. Tipikusan az a lány, akit nem az eszéért szeretünk. Miért nem vagyok meglepve?

Elköszöntünk, ők beszálltak a cabrio mercibe, én meg tovább sétáltam. Amikor megérkeztem a GrandeBretagne-be, a főnököm közölte, hogy valami technikai probléma van a mosodába, jöjjek vissza egy óra múlva. Mi jöhet még??? Főleg, hogy még a nap fele sem telt el.

Gondoltam iszom egy kávét, abból még sose volt baj. Átsétáltam a másik utcába, ahol van egy aranyos kis büfé. Elég sokan vártak, így beálltam a sor végére. Már csak egy ember volt előttem, amikor oldalról nekem jött valaki, és rám borított egy pohár forró kávét, persze a hecc kedvéért, olyan amerikai stílusú dupla hosszút.

Akkor kezdtem el gondolkodni, hogy valaki kispécizett magának odafenn vagy mi a baj ezzel a nappal? Most már be lehet fejezni, mert nem vicces!

Éppen készültem leüvölteni a fejét, hogy hogy lehet ilyen béna, de ahogy rá néztem, a haragom tovaszállt. Magas, fekete szemű, barna hajú, fehérfogsorú, görög dalia, aki úgy állt ott, mint egy 5éves kisfiú. Persze rögtön elnézést kért, meg törölgette a lábamat, ami a fehér gatyámon nem sokat segített, úgyhogy mondtam neki, hogy hagyja abba, inkább hazaszaladok átöltözni.

Erősködött, hogy vesz nekem egy kávét vagy amit akarok, de én csak annyit mondtam, hogy most rohannom kell, és ott hagytam. Nem tudom, hogy miért csináltam ezt, lehet, hogy féltem, hogy majd megint jön a ’nő’, és  inkább meghagytam az illúziót, hogy nincsen minden jó pasinak csaja.

Aztán 4kor visszatérve a valóságba, már a cuki szürkében hajtogattam a törölközőket. Hétkor szokás szerint mindenki elment haza, ilyenkor nyolcig egyedül vagyok. Néha lejön valaki föntről terítőkért vagy törölközőkért, de amúgy semmi extra.

Éppen az ágyneműket válogattam, ilyenkor háttal vagyok a bejáratnak, amikor valaki köszönt. Megfordultam, és ott állt a faképnél hagyott, kávé borogatós cuki pasi, grande bretagnes egyenruhában. Na neeeeeeeeeeeeee!!!!!!!!!!!!! Ekkora mázlim nem lehet!?!

Hát úgy tűnik, hogy lehet, mivel ő is itt dolgozik, és még el is pirult, miközben beszélgettünk, szóval a nevem mától hivatalosan is Molnár ’malacod van’ Veronika: ))))

Csak pár percig tudtunk dumálni, mert mennie kellett vissza, de ami biztató, hogy nem szólt közbe semmi nő és holnap is nap lesz, tehát remélhetőleg újra hallunk felőle.

Azért az öltözőben félve nyitottam ki a szekrényemet, nehogy kiugorjon belőle Sebestyén Balázs egy üveg pezsgővel, de nem. Szóval vicces az élet, a világ meg tényleg kicsi!

 Gondolom az írásaimból is kiderült már,hogy nyitott vagyok az új dolgokra.Elvégre azért jöttem ide,hogy magamba szívjam a görög nyelvet és kultúrát.

Próbálok odafigyelni minden apró részletre,például szívesen tanulmányozom az embereket a metrón vagy a buszon,nyomonkövetem a helyi lapokat és nézem a kereskedelmi csatornák műsorait is.

Amúgy igen nagy előismeretekkel érkeztem a görög tanárnőmnek köszönhetően,mivel magán a nyelven kívül,az órái kitejedtek az aktuál politikától a történelemig.

Még indulás előtt vettem egy társalkodási zsebkönyvet Pesten,valószínűleg a címe ragadott meg,"GÖRÖG kapd elő!"

A repülőn belelapoztam,és azzal a hirtelen mozdulattal be is csuktam,mivel bután latin ábécés fonetikus átírással adták meg a szavakat,ami egy gyakorlott görög tanulónak nagyon idegesítő tud lenni.

Aztán a minap a kezembe akadt,és gondoltam teszek még egy próbát,ha már 1492Ft-ot fizettem érte.Az iromány mottója,hogy "Nincs reménytelen eset!".Kiderült,hogy ennek a műremeknek,minimum a FábryShowban lenne a helye.Pár részlet...

Használati utasítás: "Olyan nyelvi tudást kíván nyújtani,hogy görögországi tartózkodásunk alatt,ne adhassanak el bennünket.Nevezhetnénk nyelvi mentőövnek is.De nem gumimatrac és még kevésbé gumicsónak."

Üdvözlési formák: "Rokonok és barátok gyakran üdvözlik egymást úgy,hogy kétoldalról megpuszilják egymást.Ha Önnel ez megesik,akkor természetesen a megfelelő módon viszonozza."

Enni+Inni: "Jótanács:megfelelő mennyiségben fogyasztott alkohol áldás,túl sok:hányás!"

"Ha netán halat fogunk,azt minden további nélkül bevihatjük a legközelebbi helyre,ahol főznek,és apró ellenszolgáltatásért szívesen elkészítik nekünk."

"Görögországban gyakori,hogy többen csak egy adagot kérnek és mindnyájan egy tányérból esznek.Csak arra figyeljen,hogy csak azokat a darabokat érintse meg a villájával,amiket valóban megeszik."

Testbeszéd: "A nemek között egy bizonyos kor után,olyan tabuk lépnek életbe,amiket nem lehet megdönteni.Például a jegyespárok a nyilvánosság előtt egymással hűvösen és távolságtartóan viselkednek."

"A varázslat és a babona is szerepet játszik a társas érintkezésben.Ha valaki az öt ujját megfeszíti,ez az átok jele.Ezért ha valakinek az ötös számot akarjuk mutatni,inkább rajzoljuk azt a homokba."

Leszólítás: "Ha Ön nőként Görögországban jár,gyakran előfordulhat,hogy leszólítják: 1.Semmiképpen se válaszoljon a kérdésekre,mert ezzel egyfajta hajlandóságot jelezne. 2.Húzza fel a szemöldökét,csettintsen a nyelvével,nézzen egy kicsit lekezelőleg és menjen tovább.Ez azt jelenti,hogy Mit akarsz tőlem?Hagyj békén!

A nehezebb esetekben fejéhez vághatja a tolakodónak Kamáki(=tolakodó) vagy Maláka(=seggfej).De vigyázat!Ezek meglehetően súlyos sértések,csak végszükség esetén használja,ha érzi,hogy előnyösebb helyzetben van,mert különben nyakleves lehet a dolog vége vagy az a válasz:putána(=kurva)"

Ha tudom,hogy ilyen kincs van a birtokomban,akkor már a repülőn elolvasom.Amúgy 15 különböző nyelven van forgalomban,és a jövőben megjelenik másik 7 Kapd elő kötet is,szóval melegen ajánlom mindenkinek!

Szombat este beszélgettem egy sráccal,aki elejtett egy mondatot,ami azóta sem hagy nyugodni.Az írásról dumáltunk,meg arról,hogy jelenesetben hogyan jelenítem meg saját magamat a történeteimben.

Kifejtettem neki,hogy mivel ez egy blog,így nincs feltétlenül helye a legféltettebb gondolataimnak,és a mocskos fantáziáimról sem írok oldalakat,de próbálok őszintén beszélni,megjátszás és görcsölés nélkül.

Majd szóbakerült,hogy egyenesbe írok-e vagy metafórikusan fogalamzok,ami köztudottan katapult lehet,ha ki kell magyaráznod magad valamiből.Természetesen szívesen használom az idézőjeles megfogalmazást,mivel jó,ha az olvasó azonosulni tud.

Szerinte viszont ez csak duma,és egyszerűen nem merem felvállalni önmagam...Oké,nekem tényleg fontos,hogy mit gondol rólam a környezetem,viszont nincs ezzel semmi gond.Azok az emberek,akik állandóan hangoztatják,hogy sz*rnak bele,és magasról tesznek mások véleményére (látszólag),szerintem nekik vannak a legsúlyosabb önértékelési problémáik.Szóval nem sikerült meggyőznie ezügyben,jelentem a Maslow piramisom még mindig biztos lábakon áll:)

Ettől a témától jutottunk el a különböző típusú emberekhez,ez már kb a 3. bacardi cola után volt,amikor már a lerészegedés 1. "ÉN vagyok a legokosabb" fázisában voltunk.Szóval egyre magasabb szinten folyt a diszkurzus...

Nem emlékszem pontosan,hogy milyen szövegkörnyezetben hagyta el a számat a bizonyos ember típusra használt egyszerű jelző,de a lényeg a kapott válaszon volt.

"Senki sem egyszerű!" Ezzel a határozott kijelentéssel,másodpercek töredéke alatt letaszított a vitaversenyeken kivívott trónomról.Azt hiszem ezzel be is fejeztük a filozofálást,és rendeltünk még egy kört.